'Dark Night Of My Soul'

Könnyed - már amennyire a téma engedi -, sztorizós, mesélős könyv Szabó Győzőről, Szabó Győzőtől a fiatalon drogossá lett színész drogos korszakáról, aki állítása szerint leszokott a heroinról.
Gördülékeny. Olvastatja magát. Úgy szövi egyik történetet, egyik gondolatmenetet a másikba, hogy mégis megmarad a vezér szál, a valahonnan valahová eljutás érzése.
Amit hiányolok, az a tanulság, a mélység (bár a szemléletes belövés leírás(ok) nagyon ott van(nak)!). Az egész így csak egy "jó sztori", egy olvasmányos történet, melyből a jól tudott tények köszönnek ránk: ma (is) Magyarországon (is) bármilyen drogot be lehet szerezni, és csak az nem él velük, aki nem akar.
Hogy a rendőrség mit (nem) csinál a tárgykörben, az is elgondolkodtató.
"A drog rossz, értem?", de erről alig szól a könyv, ezt úgy kell kikövetkeztetni, belelátni az írásba.
Dr. Csernus Imre be( és meg)jegyzései tesznek hozzá a tartalomhoz. Számomra Győző felesége a legnagyobb talány az egészben.
Nikki Sixx könyve nálam verhetetlen a témában, de két délutánt Győző alkotása is megért.

"I called home and checked my answering machine. I had two calls. One was a wrong number and one was some girl (don't know who) saying, Hey Nikki, fuck off.

That pretty much sums up my life back home."
/Nikki Sixx/

... a tegnapi zúzdáért (mimózáknak -:-).
Legalább ennyire szép hétvégét kívánok mindenkinek:

Hinnétek, hogy ez ugyanaz a banda (ének!, gitár!), mint a tegnapi, ÉS UGYANAZ A DOBOS?!!!

"Why must we cry to feel alive?"

Eszméletlen!!

Az egyik kedvenc dobosom. Főleg a lábmunkáját és a ritmusképleteit csodálom (bár túl sokszor követi a gitárt (védjegye?) mint itt is), de amit ebben a dalban kézzel leművel...
Már az első 8 másodpercben is azt üti kézzel, amit általában lábbal szokott :) (és fordítva), de 2:27-től 20 másodpercen keresztül...
Talán még ebben a minőségben is átjön, mit tud.
Szégyen, hogy ki kellett lépnie (belső(?) kényszer) a Fear Factory-ből. (Mellesleg: a felvételen az a Christian Olde Wolbers gitározik (egyedül), aki a Fear F-ban sokáig basszusozott, majd az utolsó két ottani lemezére átváltott "rendes" gitárra. Az sem kis zenei mutatvány ezen a szinten.)
Annak idején megkaptam ezt a lemezt, csalódtam benne, írtam róla, aztán el is felejtettem. Most elővettem, és úgy kaptam fel a fejem az említett dobolásra, hogy majdnem meghúztam a nyakam. :)

u.i.: Idén Fear Factory pólóban voltam a Dobos Gálán, hogy hangsúlyozzam a sok jazzes pirickálónak, hogy a lábmunka nagyon fontos. :)

"Olyannyira egyéni lett a Kreator zenéje, hogy már magukra sem hasonlítanak!"

A magyar Metal Hammer összeszedte a Kreator lemezkritikái( jelentős részé)t, ott olvastam ezt a mondatot.
A Kreator mostanra (az elmúlt 10-15 évben) nagyon előkelő helyre emelkedett a kedvenc bandáim listáján. Már itt is mutattam be nem is egy lemezüket.
Változatos, tartalmas életművük van, ráadásul termékenyek is - ilyen névvel ez alap! :)
Kedvet kaptam az összes albumuk meghallgatásához - annál is inkább, mert a kezdeti ('90 előttiek) lemezeiket max. egyszer hallottam, és rendszeresen csak kb. nyolcat pörgetek/pörgettem a 14-ből.
Szóval, keménységre felkészülni, nyitottságot edzeni! Kíváncsi vagyok, mikorra érek a végére.