..., hogy egy ideig elhallgatom, de ha nincs benne egy ritmus(képlet), ami megtetszik, megmozgatja az agyamat, lábamat, akkor egy idő múlva csak üres csörömpölést hallok.
Nagyszerű, de nagyon kiszolgáltatott hangszer is, ugyanis önmagában kevésbé hatékony, mint más instrumentumok; zenekarban, vagy akár csak egy énekhanggal együtt viszont egy olyan plusz dimenziót tud adni a zenének, amihez kevés dolog fogható.
A New Model Army tavalyi albuma a ritmusokra épül. Annyira gyönyörű (!), hogy még nem is mertem/tudtam végighallgatni. Ilyesmi még nem fordult elő velem. Amit hallottam belőle, az megindító... Számonként haladok, és mindig az elejéről kezdem. Attól tartok, hogy a következő dal nem lesz annyira tartalmas és szép, mint az előző, ezzel elrontja a teljes lemezt, vagy én nem leszek megfelelő hangulatban hozzá, de ameddig eljutottam csak a lélek egyre szebb rezdüléseit hallottam a dalokban.
Nem bántom a jazzt, de ez NAGYON nem az:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.