'Dark Night Of My Soul'

Életemben egyetlen angol nyelvű interjút készítettem eddig, Justin Sullivan-nel, a New Model Army frontemberével, sok évvel ezelőtt (2009-ben?), Mátrafüreden a Fekete zaj fesztiválon a Rockinform részére. A lapban a rövidített változata jelent meg, és már a honlapon sem olvasható a teljes. Ő az:

JUSTIN SULLIVAN

Nagyon okos majmok vagyunk/Nem tudok gitározni

Két turné és egy lemezfelvétel között a huszonkilenc éve működő New Model Army két tagja nem nyaralással töltötte az idejét, hanem egy technikussal és a hangszerekkel bezsúfolták magukat egy kombi személygépkocsiba, és néhány koncert erejéig átruccantak Angliából a Kontinensre. Justin Sulivannel és a gitáron is erős Dean White-tal külön-külön beszélgettünk a mátrafüredi éjszakában.

Kezdjük a legutóbbi tagcserével! Miért vált ki Dave Blomberg gitáros?

Justin: Több oka volt a távozásának. A legfontosabb az volt, hogy egyedül neveli a lányát, aki három éves lehetett akkoriban. Dave-et elhagyta a gyermeke anyja, és a gyereknevelést nem lehetett a turnézással összeegyeztetni. Ez volt a fő ok, de érzésem szerint az is szerepet játszott Dave döntésében, hogy valami mást szeretett volna csinálni.

A New Model Army-ban a huszonkilenc év alatt tizennégy ember fordult meg, úgyhogy időnként voltak változások, de az aktuális felállásunk régóta együtt van – kivéve persze Marshall-t, aki négy éve érkezett.

Dean: Davenek nehéz döntést kellett hoznia, és a családot választotta. Maximális tiszteletem érte. A család a legfontosabb.

Hogyan találtatok Marshall Gill-re?

Dean: Több gitárost meghallgattunk. Akadtak közöttük egészen közénk nem illő gitárhősök is. Marshallt ismerősök ajánlották. Amikor már egészen leszűkült a jelöltek köre, akkor Justin mindegyikünket megkérdezett, hogy kit vegyünk be. Én csak annyit mondtam Neki, hogy „ezt komolyan kérdezed? Egyértelműen Marshall-t!”. Technikás, képzett gitáros, az első olyan, akit olykor nem tudok követni, nagyon kell figyelnem, amikor improvizál. Bluest például nagyon, érzéssel tud játszani. Emberileg is tökéletes közénk. Szereti a sört (ha-ha). Remek humora van és pezseg körülötte az élet. Csinált olyat, hogy például Lengyelországban a szabadnapunkon, amikor éjjel ránk szóltak a krimóban, hogy fizetnünk kell, ha maradni akarunk, mert egy helyi fazon zenélni fog, akkor Ő rábeszélt, hogy maradjunk, a gitáros koncertje után pedig pengetett a tagnak. A csókának annyira tetszett Marshall játéka, hogy elhívta egy másik csapathoz egy baráti zenélgetésre. Ott hajnalig jammelt velük. Amikor vége lett az egésznek, akkor jöttünk rá, hogy a hely, ahová a lengyel zenész vitt minket, a szállodánk mellett volt. Szóval fiatal és bohókás, alig lehet több 35-nél  (ha-ha).

Tudatos döntés volt, vagy ha nem, egyáltalán észrevettétek, hogy a New Model Army sokkal keményebb Marshall-al?

Justin: Érezzük, persze. Keményebbek vagyunk, de inkább arról szól ez, hogy jobban együtt vagyunk, mint zenekar. Azt hiszem ez a legélőbb album, amit valaha készítettünk. A zenekar most nagyon kiegyensúlyozottan működik. Minden tag hozzájárul a nagy egészhez a maga különbözőségével. Megbízunk egymásban, és ettől szabadabb az egész.

Dean: A technikusunk betette az új CD-nket, az szólt az imént a koncert után, és döbbenten hallottam, hogy mennyire állat keménységgel szól pl. a címadó dal. Ott voltam a  felvételeknél és a keverésnél, és mégis meglepett. Ekkora hangerőn még nem hallottam a lemezt. Nem a teljes album ilyen kemény, azt azért tudnod kell.

Ez már a teljesen kész lemez?

Justin: Igen. Szeptember 14-én jelenik meg, Today Is A Good Day címmel.

Úgy tudom, a zenekar nagy része Bradford környékén él. Te hogyan keveredtél oda?

Justin: Egy Londontól harminc mérföldnyire lévő faluban nőttem fel, huszonegy évesen költöztem északra, és soha nem térek vissza délre, soha nem térek vissza London környékére. Gyűlölöm Londont, gyűlölöm a déli vidéket, nagyon megszerettem az északi életet.

Tanultál valakitől gitározni, vagy magadtól szedted össze a dolgokat?

Justin: Még most sem tudok gitározni. A New Model Army-ban is inkább szerző vagyok. Ott van a többi tag, akik kiváló zenészek – mondjuk Dean, aki billentyűs, de utál a hangszerén játszani, inkább gitározni szeret… A gitár csak egy eszköz számomra, melyen dalokat írhatok. 

Viszont van játékstílusod.

Justin: Igen, ezt mondhatjuk.

És ki tudsz állni duóban is közönség elé.

Justin: Azt hiszem az az érdekes a maihoz hasonló, kétgitáros koncertekben – azon túl, hogy nem hiszem, hogy más csinál ilyesmit –, hogy az akusztikus a mély és magas tartományokban mozog, az elektromos pedig a közepet tölti ki. A kettőnek együtt igazán erős hangzása van.

Gondolom, egy szál akusztikus gitárral, egyedül írod meg a dalok vázát.

Justin: Néha így van, de általában nem. Ha így tennék, a ritmusszekciónak meg lenne kötve a keze, a basszusgitáros és a dobos kényszerpályán mozogna. Adva lenne a ritmus. Ha én szabnám meg a dobosunknak, hogy mit játsszon, kilépne. Szeretek a dobbal kezdeni, illetve ötleteket dallá rakosgatni. Azt hiszem, ebben jó vagyok. A Today Is A Good Dayt például közösen írtuk Marshall-lal.

Ismert, mennyire szereted a tengereket, óceánokat. Említetted a legutóbbi koncerten, hogy áthajóztál Amerikába. Milyen volt? Mekkora volt a hajó?

Justin: Kanadába hajóztam, hogy pontos legyek. A hajó nagyon nagynak látszott a kikötőben, egy kétezer konténeres óriásnak. Az Atlanti-óceán közepén, januárban, a hurrikánban már nem érzetem ennyire nagynak. Az emberek mindenhová repülnek és azt hiszik, a világ kicsi, de a világ nagyon nagy, főleg a tengerek. Hét napon át hajóztunk Angliától Új-Fundlandig a végtelen vízen. Édesapám Kanadában született, ír-kanadai volt. Halála után látni akartam, honnan származott. Egyfajta zarándoklat volt tehát ez az út. Montreálban kocsit béreltem, és elmentem észak Kanadába, ahol a nagyszüleim éltek.

A magánéletedről keveset tudunk.

Justin: 31 éve van egy társam, aki nem a feleségem, de nagyon erős kötelék fűz össze minket, örökké együtt leszünk. Minden New Model Armyval kapcsolatos művészeti dolgot (borítók, pólók) Ő készít, Ő volt az első manager-ünk. Novellákat ír és tetoválóként is dolgozik.

Mennyi gitárod van?

Justin: Lássuk csak! Négy SG, aztán 4-5 akusztikus, Les Paul, Telecaster, amin ma Dean játszott, az is az enyém... Szóval kb. tizenöt. Ez eléggé sok egy embernek, aki nem tud gitározni (ha-ha).

Ez a mottód? (ha-ha)

Justin: Szeretem a gitárokat és sokat is játszom rajtuk, de nem vagyok technikás.

Van tizenkét húros gitárod is?

Justin: Volt, de soha nem használtam.

Az én szavam a „szenvedélyes” Rád, a zenekarra élőben. Te melyik szóval jellemeznéd a színpadon lévő önmagad?

Justin: Nem tudom. A rajongók küldenek felvételeket, készítünk filmeket, DVD-ket… Soha nem láttam egyet sem. Nem szeretem magam utólag visszanézni.

Azt tudom, hogy a nagy, nyílt tereket szereted. Mi a helyzet a hegyekkel? Meglepődtél a koncerten, hogy Magyarországon vannak hegyek. Ez a környezet hogyan tetszik?

Justin: Ez a kemping festői helyen van. A tó, a Mátra, az erdők, a kilátás magával ragadóak.

Szeretek hegyek tetején lenni, szeretek feljutni oda, de nem szeretek a hegyek lábánál lenni.

A hegy is egy végtelen nyílt tér, csak nem horizontálisan, hanem vertikálisan, nem?

Justin: OK, meggyőztél, szeretem a hegyeket (ha-ha).

Sok helyen megfordultál a világban. Van kedvenc helyed?

Justin: Brazília. Kétszer jártam ott, és nagyon megszerettem. A világ legjobb és legrosszabb dolgai is megtalálhatók ott, összefonódva, szétválaszthatatlanul. Egy teljesen más világ, mint amiben mi élünk. Az emberek teljesen másak, másképp gondolkodnak. Egyrészt ott van a szegénység, de ott van a másik oldal is, ami nem pénzben mérhető.

Focirajongó vagy?

Justin: Szeretem magát a játékot, focizom is olykor. Kis koromban szurkoló is voltam, de már nem érdekel, hogy melyik csapat győz.

Még a válogatott sem?

Justin: Még a válogatott sem. Nem vagyok nacionalista.

Ha már szóba jött Anglia, mi a véleményed a Királyi Családról?

Justin: Volt egy forradalmunk a 17. században és megöltük a királyt. Aztán visszajöttek. Senki nem érti, miért.

Szerintem a mostani Királynő még vállalható, a gond a következő uralkodóval lesz.

Justin: Mindegyikkel csak a gond van. Ez egy attitűd.

Kérlek, mondj egy-két mondatos véleményt a következő brit zenekarokról!

Iron Maiden:

Justin: Dean-t kérdezd, Ő szereti őket. Nincs véleményem róluk.

Dean: A korai, punkos, energikus dolgaik nagyon tetszettek. Talán a Piece Of Mind-dal bezárólag. Akkor azt az albumot is nagyon jónak tartottam, de mai füllel már nem olyan nagy szám. Az azt megelőző dolgaik viszont nagyban hatottak rám.

Sex Pistols?

Justin: Csináltak néhány remek számot. Volt egy Ruts nevű csapat, Babylon’s Burning volt a leghíresebb daluk címe. A legjobb koncertet, amit valaha láttam, ők adták.

The Clash?

Justin: Oh, igen! A Clash-t sokkal jobban szeretem a Pistols-nál. Érzelemgazdagabbak voltak.

Depeche Mode?

Justin: Érdekes kérdés. Talán egy lemezük, ha megvan. Fura, hogy egy ennyire sötét tónusú zenekar ennyire sikeres lett. Tisztelem őket, amiért egy ilyen típusú zenét népszerűvé tudtak tenni.

The Cure?

Justin: Valami hasonló a véleményem róluk is. Néhányszor játszottunk velük és mindig jól éreztem magam a társaságukban. Nagyszerű fickók.

The Prodigy?

Justin: Szeretem őket. Vannak bizonyos felvételek, melyeket először hallgatva azt érzed, „hallottam a jövőt”, és le kell húzódnod a kocsival az útról, hogy levegőt kapj. Ilyen volt, mikor a Smells Like Teen Spirit-et a Nirvanától, a Prodigy Firestarter-ét, vagy a Stan-t Eminemtől először hallottam. Azt éreztem, hogy WOW.

Miben változtál emberileg az elmúlt majdnem harminc évben?

Justin: Öregebb lettem. (ha-ha) Az élet egy utazás, mely során változunk. Öregedni jó. Boldogabb vagyok, ahogy öregszem, mert már nem aggódom bizonyos dolgok miatt. Mikor fiatal az ember, azt mondja, nem érdekli mások véleménye, pedig nagyon is érdekli. Ahogy azonban öregszem, már tényleg nem érdekel ilyesmi. Fiatalon hajszolod a sikert és félsz a bukástól, most már egyik sem érdekel.

A világnézeted változott? Optimista vagy, vagy pesszimista a jövőt illetően?

Justin: A Föld rendben lesz, őt nem féltem. Az emberiség itt lesz egy ideig, mert nagyon okos majmok vagyunk, de a Föld még akkor is létezni fog, amikor mi már régen eltűntünk.

Nem gondolod, hogy változhatunk, hogy felismerjük, hogy a mostani magatartásunk tarthatatlan?

Justin: Majmok vagyunk. Nagyon intelligensnek hisszük magunkat, de mindannak, amit életünkben teszünk, kb. 1%-át tesszük gondolkodva. A maradék 99%-ban ösztönből cselekszünk. Azt tesszük, amit tanultunk, ami elvárnak tőlünk. Ha egy mai gyereket betennénk egy ősember barlangjába, őslény lenne, ha egy ősember gyerekét odaültetnéd a mai korban egy számítógép elé, megtanulná használni. Ugyanazok vagyunk, nem változtunk.

Említetted a koncerten, hogy februárban a teljes zenekar jön Budapestre. Van már helyszín és dátum?

Justin: A nap és a hely még nem fix, de biztosan jövünk februárban. A legutóbbi koncert remek volt nálatok. Nagyon szeretem Budapestet, mint várost, és remek lenne egy teljes estet és éjszakát ott tölteni ismét, nem úgy, mint legutóbb, amikor koncert után pakoltunk a buszba és indultunk Bukarestbe.

     Na, ilyen sem esett még meg velem.
     A New Model Army eddig sem a felszínről szólt és énekelt, de ezzel a lemezzel még engem is megleptek.
Kb. hét (7, hetes!!) nekifutás kellett, mire végig bírtam hallgatni. Semmi nem hatott még rám zeneileg ennyire intenzíven. Első kísérletkor csak "megérintődtem" az első néhány daltól, és félbehagytam, mondván, ez az album többet, odafigyelést érdemel, nem utcán vagy két tennivaló közötti gyors hallgatást.
Aztán eljutottam kb. a negyedik, ötödik dalig, de úgy felkavart, hogy nem tudtam, nem mertem tovább haladni. Most, sok -sok hónappal a megjelenés után jutottam el a végéig.
Mire elértem a - szerintem legjobb - hetedik dalig (Lean Back And Fall), már olyan lelkiállapotba kerített az első hat, hogy...
Nincs mit ragozni - könnybe lábadt a szemem. Utána van egy kis (3-4 dalnyi) pihenő, de az első hét dal (és a záró három) olyan szinten emeli fel, marja és tisztítja a lelket, hogy azt leírni nem lehet. TISZTA, MENNYEI, csodálatos.
A zene? Nincs zene ("There is no spoon"), csak az ember van, és az élete, a megélt érzései, mulandósága és (örökké élő?) lelke.
(A (törzsi) ritmusok és az ütősök hangsúlyosabbak, ez ad különös ízt az évtizedek óta felismerhető karakterrel bíró zenekar ezen 14 dalának. A varázslat az, hogy ez (és a zongora, hárfa, rézfúvósok, Hammond orgona és sok-sok finomság) észrevétlenül olvad egy nagyobb egészbe. Mondom: varázslat az egész, ahogyan van.)
Káprázatos album. A szó legpozitívabb értelmében kavart fel.
     Nem tudom, hogyan lehet ennyire lélekből (léleknek) zenélni, de ha lesz még módom Justinnal beszélni, megkérdezem. Akkor az angolom sem lesz olyan szétesett az izgulástól, mint első angol nyelven készített interjúm alkalmával, amikor éppen a legjobb kérdést felejtettem el feltenni Neki, ami a teljes interjút/írást keretbe tette volna.
      Nem szimplán 10 pontos, hanem az egyik legjobb, legfelkavaróbb, engem leginkább megérintő lemez, amit életemben hallottam.

New Model Army - Between Dog And Wolf

Még dob, de már foci is.
Tegnap hallottam/láttam ezt a dalt először. Teljesen rendben van, ott van benne az említett legutóbbi album ritmusorientáltsága, a zenekar egyénisége, és a zenéjükből áradó nem evilági (e világi?) dolgokat sem nehéz a focihoz társítani.
Csak az lep meg, hogy amikor Justinnal készítettem interjút, kérdeztem a fociról, és úgy rémlik, azt mondta, nem érdekli. Arra biztosan emlékszem, hogy a(z angol) válogatott(ja) hidegen hagyta.
Persze, leszavazhatták a zenekarban, illetve a beszélgetésünk hatására beleáshatta magát a szurkolás szépségeibe! :))

..., hogy egy ideig elhallgatom, de ha nincs benne egy ritmus(képlet), ami megtetszik, megmozgatja az agyamat, lábamat, akkor egy idő múlva csak üres csörömpölést hallok.
Nagyszerű, de nagyon kiszolgáltatott hangszer is, ugyanis önmagában kevésbé hatékony, mint más instrumentumok; zenekarban, vagy akár csak egy énekhanggal együtt viszont egy olyan plusz dimenziót tud adni a zenének, amihez kevés dolog fogható.
A New Model Army tavalyi albuma a ritmusokra épül. Annyira gyönyörű (!), hogy még nem is mertem/tudtam végighallgatni. Ilyesmi még nem fordult elő velem. Amit hallottam belőle, az megindító... Számonként haladok, és mindig az elejéről kezdem. Attól tartok, hogy a következő dal nem lesz annyira tartalmas és szép, mint az előző, ezzel elrontja a teljes lemezt, vagy én nem leszek megfelelő hangulatban hozzá, de ameddig eljutottam csak a lélek egyre szebb rezdüléseit hallottam a dalokban.
Nem bántom a jazzt, de ez NAGYON nem az:

Nos, azt mondod, ez egy kicsi, kicsi világ,
Amint Club Class-on repülsz vissza a Távol-Keletről
Biztonságban és melegben összegömbölyödve a nagy ülésben
Repültél, a kocsi elvitt a Sheratonba,
A CNN-en élő helyszíni közvetítés megy a reklámok között
Hát, azt hiszed, tudod, mi történik - de nem,
Mert nem voltál ott Belfastban, nem, nem voltál ott,
És nem voltál ott Wacoban, nem, nem voltál ott,
És nem voltál ott Koszovoban, nem, nem voltál ott,
És nem voltál a fejemben, így nem tudod, milyen érzés volt
Kéz a kézben menetelni a térre a tömegekkel
Zászlók lobogtak, és a Nap csillogott

És ez az információ körbe és körbe úszik
Egy tartályban lévő, sehova nem tartó halrajként
Fel és le az üvegfalak között
Annyira biztonsságban vagy, tudván, hogy törhetetlenek (áthatolhatatlanok)
Kinézel a világra, és semmit nem látsz,
Hát visszafekszel aludni, és felébredsz, mikor eljön az idő,
És soha nem fogod megtudni, hogy mi talált el, vagy hogy honnan jött
Mert nem voltál ott Bradfordban, nem, nem voltál ott,
És nem voltál ott a hegyen, nem, nem voltál ott,
És nem voltál ott velünk, hát nem láttad,
Hogy mi történt, mikor a TV stábok kopogtak az ajtón
Hogy hogyan küldték az emberek a pokolba őket
Összetörték a kamarákat és elzavarták őket
A sziréna elhalt, a rendőrök bejöttek
És mindent, amit szerettél elsöpört
A nagy fekete áradat, mindezt a te nevedben
És soha nem fogod megtudni, mi történt ott,
Vagy hogy milyen érzés
Hogy milyen érzés
/New Model Army - You Weren't There - Nem voltál ott/

Well, you say it's such a small, small world
Flying Club Class back from the far-east
Curled up safe and warm in the big chair
You were flying through the skies of anywhere
Get the courtesy car to the Sheraton
There's live on-the-spot reports on the CNN between the ad-breaks
So you think you know what's going on - but you don't
Because you weren't in Belfast, no you weren't there
And no you weren't in Waco, no you weren't there
And you weren't in Kosovo, you weren't there
And you weren't in my head so you don't know how it felt
Walking arm in arm with crowds to the square
And the banners waving and the sun glinting

All this information swims round and round
Like a shoal of fish in a tank going nowhere
Up and down between the glass walls
You're so safe in the knowledge they're impenetrable
And you look out at the world and see nothing at all
So go back to sleep and you'll be woken when the time comes
And you'll never know just what hit you or where it came from
Because you weren't in Bradford, no you weren't there
And you weren't on the hill, no you weren't there
And you weren't with us so you never saw
Just what happened when the television crews came knocking on the door
How the people told them all to go to Hell,
Smashed the cameras and sent them away
There were sirens going off and policemen coming in
And all that you love was being swept away
In the rush of a black tide all done in your name
And you'll never know just what happened there
Or how it feels - just how it feels . . .
/New Model Army - You Weren't There/