Életemben egyetlen angol nyelvű interjút készítettem eddig, Justin Sullivan-nel, a New Model Army frontemberével, sok évvel ezelőtt (2009-ben?), Mátrafüreden a Fekete zaj fesztiválon a Rockinform részére. A lapban a rövidített változata jelent meg, és már a honlapon sem olvasható a teljes. Ő az:
JUSTIN SULLIVAN
Nagyon okos majmok vagyunk/Nem tudok gitározni
Két turné és egy lemezfelvétel között a huszonkilenc éve működő New Model Army két tagja nem nyaralással töltötte az idejét, hanem egy technikussal és a hangszerekkel bezsúfolták magukat egy kombi személygépkocsiba, és néhány koncert erejéig átruccantak Angliából a Kontinensre. Justin Sulivannel és a gitáron is erős Dean White-tal külön-külön beszélgettünk a mátrafüredi éjszakában.
Kezdjük a legutóbbi tagcserével! Miért vált ki Dave Blomberg gitáros?
Justin: Több oka volt a távozásának. A legfontosabb az volt, hogy egyedül neveli a lányát, aki három éves lehetett akkoriban. Dave-et elhagyta a gyermeke anyja, és a gyereknevelést nem lehetett a turnézással összeegyeztetni. Ez volt a fő ok, de érzésem szerint az is szerepet játszott Dave döntésében, hogy valami mást szeretett volna csinálni.
A New Model Army-ban a huszonkilenc év alatt tizennégy ember fordult meg, úgyhogy időnként voltak változások, de az aktuális felállásunk régóta együtt van – kivéve persze Marshall-t, aki négy éve érkezett.
Dean: Davenek nehéz döntést kellett hoznia, és a családot választotta. Maximális tiszteletem érte. A család a legfontosabb.
Hogyan találtatok Marshall Gill-re?
Dean: Több gitárost meghallgattunk. Akadtak közöttük egészen közénk nem illő gitárhősök is. Marshallt ismerősök ajánlották. Amikor már egészen leszűkült a jelöltek köre, akkor Justin mindegyikünket megkérdezett, hogy kit vegyünk be. Én csak annyit mondtam Neki, hogy „ezt komolyan kérdezed? Egyértelműen Marshall-t!”. Technikás, képzett gitáros, az első olyan, akit olykor nem tudok követni, nagyon kell figyelnem, amikor improvizál. Bluest például nagyon, érzéssel tud játszani. Emberileg is tökéletes közénk. Szereti a sört (ha-ha). Remek humora van és pezseg körülötte az élet. Csinált olyat, hogy például Lengyelországban a szabadnapunkon, amikor éjjel ránk szóltak a krimóban, hogy fizetnünk kell, ha maradni akarunk, mert egy helyi fazon zenélni fog, akkor Ő rábeszélt, hogy maradjunk, a gitáros koncertje után pedig pengetett a tagnak. A csókának annyira tetszett Marshall játéka, hogy elhívta egy másik csapathoz egy baráti zenélgetésre. Ott hajnalig jammelt velük. Amikor vége lett az egésznek, akkor jöttünk rá, hogy a hely, ahová a lengyel zenész vitt minket, a szállodánk mellett volt. Szóval fiatal és bohókás, alig lehet több 35-nél (ha-ha).
Tudatos döntés volt, vagy ha nem, egyáltalán észrevettétek, hogy a New Model Army sokkal keményebb Marshall-al?
Justin: Érezzük, persze. Keményebbek vagyunk, de inkább arról szól ez, hogy jobban együtt vagyunk, mint zenekar. Azt hiszem ez a legélőbb album, amit valaha készítettünk. A zenekar most nagyon kiegyensúlyozottan működik. Minden tag hozzájárul a nagy egészhez a maga különbözőségével. Megbízunk egymásban, és ettől szabadabb az egész.
Dean: A technikusunk betette az új CD-nket, az szólt az imént a koncert után, és döbbenten hallottam, hogy mennyire állat keménységgel szól pl. a címadó dal. Ott voltam a felvételeknél és a keverésnél, és mégis meglepett. Ekkora hangerőn még nem hallottam a lemezt. Nem a teljes album ilyen kemény, azt azért tudnod kell.
Ez már a teljesen kész lemez?
Justin: Igen. Szeptember 14-én jelenik meg, Today Is A Good Day címmel.
Úgy tudom, a zenekar nagy része Bradford környékén él. Te hogyan keveredtél oda?
Justin: Egy Londontól harminc mérföldnyire lévő faluban nőttem fel, huszonegy évesen költöztem északra, és soha nem térek vissza délre, soha nem térek vissza London környékére. Gyűlölöm Londont, gyűlölöm a déli vidéket, nagyon megszerettem az északi életet.
Tanultál valakitől gitározni, vagy magadtól szedted össze a dolgokat?
Justin: Még most sem tudok gitározni. A New Model Army-ban is inkább szerző vagyok. Ott van a többi tag, akik kiváló zenészek – mondjuk Dean, aki billentyűs, de utál a hangszerén játszani, inkább gitározni szeret… A gitár csak egy eszköz számomra, melyen dalokat írhatok.
Viszont van játékstílusod.
Justin: Igen, ezt mondhatjuk.
És ki tudsz állni duóban is közönség elé.
Justin: Azt hiszem az az érdekes a maihoz hasonló, kétgitáros koncertekben – azon túl, hogy nem hiszem, hogy más csinál ilyesmit –, hogy az akusztikus a mély és magas tartományokban mozog, az elektromos pedig a közepet tölti ki. A kettőnek együtt igazán erős hangzása van.
Gondolom, egy szál akusztikus gitárral, egyedül írod meg a dalok vázát.
Justin: Néha így van, de általában nem. Ha így tennék, a ritmusszekciónak meg lenne kötve a keze, a basszusgitáros és a dobos kényszerpályán mozogna. Adva lenne a ritmus. Ha én szabnám meg a dobosunknak, hogy mit játsszon, kilépne. Szeretek a dobbal kezdeni, illetve ötleteket dallá rakosgatni. Azt hiszem, ebben jó vagyok. A Today Is A Good Dayt például közösen írtuk Marshall-lal.
Ismert, mennyire szereted a tengereket, óceánokat. Említetted a legutóbbi koncerten, hogy áthajóztál Amerikába. Milyen volt? Mekkora volt a hajó?
Justin: Kanadába hajóztam, hogy pontos legyek. A hajó nagyon nagynak látszott a kikötőben, egy kétezer konténeres óriásnak. Az Atlanti-óceán közepén, januárban, a hurrikánban már nem érzetem ennyire nagynak. Az emberek mindenhová repülnek és azt hiszik, a világ kicsi, de a világ nagyon nagy, főleg a tengerek. Hét napon át hajóztunk Angliától Új-Fundlandig a végtelen vízen. Édesapám Kanadában született, ír-kanadai volt. Halála után látni akartam, honnan származott. Egyfajta zarándoklat volt tehát ez az út. Montreálban kocsit béreltem, és elmentem észak Kanadába, ahol a nagyszüleim éltek.
A magánéletedről keveset tudunk.
Justin: 31 éve van egy társam, aki nem a feleségem, de nagyon erős kötelék fűz össze minket, örökké együtt leszünk. Minden New Model Armyval kapcsolatos művészeti dolgot (borítók, pólók) Ő készít, Ő volt az első manager-ünk. Novellákat ír és tetoválóként is dolgozik.
Mennyi gitárod van?
Justin: Lássuk csak! Négy SG, aztán 4-5 akusztikus, Les Paul, Telecaster, amin ma Dean játszott, az is az enyém... Szóval kb. tizenöt. Ez eléggé sok egy embernek, aki nem tud gitározni (ha-ha).
Ez a mottód? (ha-ha)
Justin: Szeretem a gitárokat és sokat is játszom rajtuk, de nem vagyok technikás.
Van tizenkét húros gitárod is?
Justin: Volt, de soha nem használtam.
Az én szavam a „szenvedélyes” Rád, a zenekarra élőben. Te melyik szóval jellemeznéd a színpadon lévő önmagad?
Justin: Nem tudom. A rajongók küldenek felvételeket, készítünk filmeket, DVD-ket… Soha nem láttam egyet sem. Nem szeretem magam utólag visszanézni.
Azt tudom, hogy a nagy, nyílt tereket szereted. Mi a helyzet a hegyekkel? Meglepődtél a koncerten, hogy Magyarországon vannak hegyek. Ez a környezet hogyan tetszik?
Justin: Ez a kemping festői helyen van. A tó, a Mátra, az erdők, a kilátás magával ragadóak.
Szeretek hegyek tetején lenni, szeretek feljutni oda, de nem szeretek a hegyek lábánál lenni.
A hegy is egy végtelen nyílt tér, csak nem horizontálisan, hanem vertikálisan, nem?
Justin: OK, meggyőztél, szeretem a hegyeket (ha-ha).
Sok helyen megfordultál a világban. Van kedvenc helyed?
Justin: Brazília. Kétszer jártam ott, és nagyon megszerettem. A világ legjobb és legrosszabb dolgai is megtalálhatók ott, összefonódva, szétválaszthatatlanul. Egy teljesen más világ, mint amiben mi élünk. Az emberek teljesen másak, másképp gondolkodnak. Egyrészt ott van a szegénység, de ott van a másik oldal is, ami nem pénzben mérhető.
Focirajongó vagy?
Justin: Szeretem magát a játékot, focizom is olykor. Kis koromban szurkoló is voltam, de már nem érdekel, hogy melyik csapat győz.
Még a válogatott sem?
Justin: Még a válogatott sem. Nem vagyok nacionalista.
Ha már szóba jött Anglia, mi a véleményed a Királyi Családról?
Justin: Volt egy forradalmunk a 17. században és megöltük a királyt. Aztán visszajöttek. Senki nem érti, miért.
Szerintem a mostani Királynő még vállalható, a gond a következő uralkodóval lesz.
Justin: Mindegyikkel csak a gond van. Ez egy attitűd.
Kérlek, mondj egy-két mondatos véleményt a következő brit zenekarokról!
Iron Maiden:
Justin: Dean-t kérdezd, Ő szereti őket. Nincs véleményem róluk.
Dean: A korai, punkos, energikus dolgaik nagyon tetszettek. Talán a Piece Of Mind-dal bezárólag. Akkor azt az albumot is nagyon jónak tartottam, de mai füllel már nem olyan nagy szám. Az azt megelőző dolgaik viszont nagyban hatottak rám.
Sex Pistols?
Justin: Csináltak néhány remek számot. Volt egy Ruts nevű csapat, Babylon’s Burning volt a leghíresebb daluk címe. A legjobb koncertet, amit valaha láttam, ők adták.
The Clash?
Justin: Oh, igen! A Clash-t sokkal jobban szeretem a Pistols-nál. Érzelemgazdagabbak voltak.
Depeche Mode?
Justin: Érdekes kérdés. Talán egy lemezük, ha megvan. Fura, hogy egy ennyire sötét tónusú zenekar ennyire sikeres lett. Tisztelem őket, amiért egy ilyen típusú zenét népszerűvé tudtak tenni.
The Cure?
Justin: Valami hasonló a véleményem róluk is. Néhányszor játszottunk velük és mindig jól éreztem magam a társaságukban. Nagyszerű fickók.
The Prodigy?
Justin: Szeretem őket. Vannak bizonyos felvételek, melyeket először hallgatva azt érzed, „hallottam a jövőt”, és le kell húzódnod a kocsival az útról, hogy levegőt kapj. Ilyen volt, mikor a Smells Like Teen Spirit-et a Nirvanától, a Prodigy Firestarter-ét, vagy a Stan-t Eminemtől először hallottam. Azt éreztem, hogy WOW.
Miben változtál emberileg az elmúlt majdnem harminc évben?
Justin: Öregebb lettem. (ha-ha) Az élet egy utazás, mely során változunk. Öregedni jó. Boldogabb vagyok, ahogy öregszem, mert már nem aggódom bizonyos dolgok miatt. Mikor fiatal az ember, azt mondja, nem érdekli mások véleménye, pedig nagyon is érdekli. Ahogy azonban öregszem, már tényleg nem érdekel ilyesmi. Fiatalon hajszolod a sikert és félsz a bukástól, most már egyik sem érdekel.
A világnézeted változott? Optimista vagy, vagy pesszimista a jövőt illetően?
Justin: A Föld rendben lesz, őt nem féltem. Az emberiség itt lesz egy ideig, mert nagyon okos majmok vagyunk, de a Föld még akkor is létezni fog, amikor mi már régen eltűntünk.
Nem gondolod, hogy változhatunk, hogy felismerjük, hogy a mostani magatartásunk tarthatatlan?
Justin: Majmok vagyunk. Nagyon intelligensnek hisszük magunkat, de mindannak, amit életünkben teszünk, kb. 1%-át tesszük gondolkodva. A maradék 99%-ban ösztönből cselekszünk. Azt tesszük, amit tanultunk, ami elvárnak tőlünk. Ha egy mai gyereket betennénk egy ősember barlangjába, őslény lenne, ha egy ősember gyerekét odaültetnéd a mai korban egy számítógép elé, megtanulná használni. Ugyanazok vagyunk, nem változtunk.
Említetted a koncerten, hogy februárban a teljes zenekar jön Budapestre. Van már helyszín és dátum?
Justin: A nap és a hely még nem fix, de biztosan jövünk februárban. A legutóbbi koncert remek volt nálatok. Nagyon szeretem Budapestet, mint várost, és remek lenne egy teljes estet és éjszakát ott tölteni ismét, nem úgy, mint legutóbb, amikor koncert után pakoltunk a buszba és indultunk Bukarestbe.
