'Dark Night Of My Soul'

Még dob, de már foci is.
Tegnap hallottam/láttam ezt a dalt először. Teljesen rendben van, ott van benne az említett legutóbbi album ritmusorientáltsága, a zenekar egyénisége, és a zenéjükből áradó nem evilági (e világi?) dolgokat sem nehéz a focihoz társítani.
Csak az lep meg, hogy amikor Justinnal készítettem interjút, kérdeztem a fociról, és úgy rémlik, azt mondta, nem érdekli. Arra biztosan emlékszem, hogy a(z angol) válogatott(ja) hidegen hagyta.
Persze, leszavazhatták a zenekarban, illetve a beszélgetésünk hatására beleáshatta magát a szurkolás szépségeibe! :))

..., hogy egy ideig elhallgatom, de ha nincs benne egy ritmus(képlet), ami megtetszik, megmozgatja az agyamat, lábamat, akkor egy idő múlva csak üres csörömpölést hallok.
Nagyszerű, de nagyon kiszolgáltatott hangszer is, ugyanis önmagában kevésbé hatékony, mint más instrumentumok; zenekarban, vagy akár csak egy énekhanggal együtt viszont egy olyan plusz dimenziót tud adni a zenének, amihez kevés dolog fogható.
A New Model Army tavalyi albuma a ritmusokra épül. Annyira gyönyörű (!), hogy még nem is mertem/tudtam végighallgatni. Ilyesmi még nem fordult elő velem. Amit hallottam belőle, az megindító... Számonként haladok, és mindig az elejéről kezdem. Attól tartok, hogy a következő dal nem lesz annyira tartalmas és szép, mint az előző, ezzel elrontja a teljes lemezt, vagy én nem leszek megfelelő hangulatban hozzá, de ameddig eljutottam csak a lélek egyre szebb rezdüléseit hallottam a dalokban.
Nem bántom a jazzt, de ez NAGYON nem az:

Írtam már itt olyat, hogy teljesült kívánságom, amelyről a bekövetkeztéig nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik.
Ilyesmi lehetett az is, hogy egy zenész hölgy öltözőjében lehessek a koncertje előtt/után. :)
Egy kedves ismerősömnek hála, megismerhettem a csellista Jaksics Rékát, aki (ez az egy eddig felfedezett hibája van :) az általam itt is többször leszólt Bolero egy érdekes adaptációjával lépett fel a gálán, a főszervező Kármán Sándor (ütős) kíséretében.
Koncert előtt és után is beszélgettem Vele néhány mondatot.
A másik szereplő a képen Pete Lockett.

     Már 20. alkalommal rendezték meg Cegléden. Szeretem a hagyományokat, és jó volt a nagy érdeklődést látni.
Több ismerőssel is beszélgettem, sőt, még egy fellépőt is megismertem. Egyébként is buta vagyok a dobhoz (is), de most pláne nem volt kedvem "szakmai" füllel nézni, hallgatni az előadókat.
Néhányukról mégis szólnék:
      A 14 éves Vetési Gergő megmutatta, hogy tehetséggel, gyakorlással mennyire magas szintre lehet eljutni ilyen fiatalon is. A kiállított dobszerkókon láttam/hallottam néhány egészen fiatal srácot olyan dolgokat játszani, hogy csak lestem!! Gergő előtt is le a kalappal!
     Mostanra már biztos :), hogy a jazznak a legtöbb ágát nagyon nem szeretem, így a Kőszegi Imre Quartet és a Loop Doctors (Szendőfi Péter - Rományi Áron) sem adott semmit a lelkemnek, az agyamat pedig nem kunsz leterhelni egy dobos gálán.
     A német Fascinating Drums előadását kb. 3 méter távolságról néztem végig. Tökéletes játékidő hosszúság (!!!), fegyelem, ügyes koreográfia jellemezte őket. Ha valami jól áll a németeknek, akkor az a(menetelés és az  egyenruha) fapofa. Profik. 1-2 tagot leszámítva a koncentrálást, erőlködést vagy számolást nyomokban sem lehetett látni rajtuk még karnyújtásnyi távolságból sem. Üde, jó színfolt voltak.
Kb. így kell elképzelni őket:

     Remélem, tényleg a zenekar írt itt, velük leveleztem, és nem egy haverom tréfált meg, de az Euro-African Playgroundnak, és személy szerint Juhász Mártonnak (dob, na-ná!) itt is köszönöm a belépőt. Segített vele egy barátomnak.
"Kellemetlen" olyat dicsérni, aki ajánlotta magát és segített, de tény, hogy Márton csapata volt az est (első kétharmadának) egyetlen zenekara, amely nem a dobra, a technikai villogásra, hanem a ZENÉRE, a dalokra, az együtt muzsikálás nagyszerűségére helyezte a hangsúlyt.
Noha nem az én zenei világomban barangolnak, felüdülés volt látni/hallani őket, a sok "géppuska" vagy "jazzes fikcsi" erdő közepén.
Hat zenész, leghátul (!) Márton egy minimál dobszerkón.
Az est záró harmadát kénytelenek voltunk kihagyni a nagyon késői (korai?) idő miatt.
A fő fellépő Pete Lockett - Dörnyei Gábor kettős műsorából nem sokat láttam, hallottam, mert a színfalak mögé is bejuthattam, és ott voltam. De erről majd legközelebb.

Eltolódtak az időzónáim, úgyhogy most, kedvcsinálónak, csak néhány kép. Lesz még több, és szöveg is.