"Hallották, röstelkedtek, szárnyra keltek,
mint őrködők, kiket a rettegett
vezér alúva lel, riadnak és
még félig alva nyüzsögnek. Cudar
helyzetüket fölötte észlelik,
tűz-kínjuk érzik; mégis hadnagyuk
szavának enged számtalan haduk."
Újraolvasom Milton Elveszett Paradicsomát.
Nagyon tetszik a nyelvezete. (Nem csak a műről, de már az 1667-es (!!!) megjelenésekor is idejétmúlt szóhasználatáról és - ennek kapcsán is - a fordításairól is sok értekezés született.)
A fenti rész az első "könyvben" van. A bukott angyalok a letaszítás után ébredeznek a (későbbi) pokolban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.