Az nem újdonság azok számára, akik akár csak olykor benéznek ide, hogy nem vokál-centrikusan hallgatok zenét, és hogy néhány alt női énekes (inkább: zenész, Suzanne Vega, Tori Amos stb.) kivételével senkinek a hangja nem hat meg, nem érdekel különösebben. Ha jó, ha nem.
Most, hogy belegondolok, egykori és jelenlegi nagy kedvenceim közül néhányban (The Cure, Megadeth, Pál Utcai Fiúk) kifejezetten nem "jó" az ""énekes"" (a PUF-ban a vokalista sem), ha szigorúan szakmailag nézzük. És ez még a jobbik eset, mert többeknél a szintén nagy kedvenceim közül (Fear Factory, Toy Dolls (!!!! :), In Flames, Kreator, Paradise Lost stb.) gyakorlatilag nem is akar énekelni a főhős.
Mondjuk, talán az egyetlen Bruce Dickinson (Iron Maiden) a kivétel, de az Ő hangját is erősen szoknom kellett annak idején. (És nem, kedves ex-gitár edzőm LaBrie hamar kiabálássá fáradó hangját kifejezetten nem kedvelem, főleg nem élő felvételen.)
Most arra jöttem rá egy albumot hallgatva, hogy van egy kivétel...
Egyik kedvenc bandám frontembere, noha cseppet sem nagy a hangterjedelme, pusztán a hangszínével, orgánumával élményt képes nyújtani, el tud varázsolni. Gyakorlatilag bármilyen zenére énekel is.
Nem Ő :)), Róla a legjobb gitárosok/frontemberek bejegyzésben lesz majd szó, ha egyszer írok olyat (a 29:37-től bemutratott sziporkázást még nem is hallottam tőlük!! Jól mutat a Bach toccata átirat után):
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.