Ilyen zenét pláne csak koncert verzióban szabad hallgatni. 35:25 körül indul a tegnapi dal. Más, mint a klipen. A koncert többi részét is ajánlom (nem csak úgy, belefülelve, hanem (egy-egy dalt) végig - TROMBITÁT mindenképpen találva (a 11. perc környékén jelenik meg először)), mert sanszos, hogy felbukkan még itt, mint 10 pontos.
"Nincs pénzem, nincs munkám, üvegből iszom a bort." "Mások lettek a módszerek, finomabbak a gyógyszerek."
Akartam itt írni Galacsról. Az Auróra basszusgitárosa volt, aztán, sok-sok év(e) után kilépett. NAGYON bírtam. Egy punk, akiből a nyugalom, a csendesség sugárzik, de nagyon, aki rövidnadrágban és szandálban koncertezett (ha jól rémlik) évekig. Most is remek a zenekar, de sajnálom, hogy már nélküle. Igazi, korabeli fotót nem is találtam Róla a régi időkből - a pólómat (bezony!!! Van Auróra pólóm, még az első lemez idejéből.) pedig nem akartam lefotózni, mert azon (Vigi) még nagyon tini. Ezért nem is lett Galacs bejegyzés. Erre belefutottam ebbe a klipbe, amit a szám szövege miatt kerestem meg. Nincs is mit írnom, csak annyit, hogy jó volt látni, remélem jól van!
Mondd hol van ő
Ki le-föl sétált a vízen
A csodatevő
Most melyik bolygón lazsál
Merre jár
Merre jár
Kedve, ha lát minket milyen
Én azt hiszem
Hogy túl sok az ősz hajszál
Várok rá
Heverek hanyatt egy padon
Fejem fölött
A tegnapok füstje száll
Lobog a sál
Feketén újra a napon
Pertut iszik
Álmomban velem a halál
Mondd, hol van ő
Ott lóg egy műanyag feszületen
Fogy a türelem
Mondd, hol van ő
Ott lóg a múzeumok falán
Nem is jön el talán
/Auróra: Csodatevő/
Egyszerre értem a kicsinyke pénzváltó helyiség ajtajához egy hölggyel, hát beengedtem. Bepakolt néhány bankjegyet a pénztárhoz, de mielőtt bármi történt volna, megszólítottam, hogy megvenném, amit eladna. Kérdezte, mennyiért, bemondtam a valuta közép árfolyamot. A pénzváltó hölgy és az ügyfél hölgy egyszerre csapott le a pénzre, a váltó meg is szólalt:
- Ez érdekes lesz, ez nem így megy.
Én: -Miért ne így menne? Én megvenném, többet ajánlok, mint Ön, és kezelési díjat is spórolunk.
- Ezt így nem lehet.
- Ha jól hallottam, magához senki nem szólt - kérdezzük meg a hölgyet, melyikünknek adja el a pénzét.
Így sikerült a pénzváltó ajtaja előtt, de már kint (nem akartam balhét, de szerintem bent is simán maradhattunk volna), az utcán leszámolnom fél havi fizetésem egy vadidegen nő kezébe, aki cserébe adott egy adag Eurot.
Ismét áll a bál kis városom (Nemzeti) Színházában.
Gondolt egyet az ideiglenesen országunkban/városunkban tartózkodó polgármester, és úgy rúgta ki a három éve kinevezett igazgatót, hogy a lába sem érte a földet. Egyik napról a másikra. Nem szakmai alapon, mert ő (a polgármester) szakmai dolgokba nem szól bele, nem ért hozzá, hanem, csak úgy. Mert azt mondták... Meg aztán: megteheti.
Még sajnálnám is az immár csak volt Igazgató Urat, ha őt kevésbé gyomorforgató módon pakolta volna székébe ugyanez a polgármester annak idején.
Úgy látszik, már a barátaiban sem bízhat az ember. És Marosvásárhely, mint születési hely sem garancia a sikerre a Városházán kívül. (Az már/még tele van városunkba szakadt Romániában született magyarokkal.)
HIHETETLEN, hogy nem tud(t)unk megszabadulni a polgármestertől, az egypártrendszer hűséges katonájától... :(
Mocskos ez az egész.
