'Dark Night Of My Soul'

Az előítélet - sokadszor írom le - csúnya dolog.
A népdalokat sem kedvelem, ha népdalokra, arra a stílusra építve játszik valaki popzenét, az pláne nem hat meg... Az agyonjátszott Bánat utca a legjobb példa erre.
Nem sokat vártam a koncerttől.
Ehhez képest kellemeset csalódtam, jól éreztem magam. Pedig tettek ellene: gumi/elektromos cintányér, fülhallgató a "fő" énekesnőn (ez egészségi ok miatt indokolt volt).
A "második" énekesnő hangja nekem nem tetszik, a billentyűs hölgyé viszont - megítélésem szerint - sokkal jobb, kellemesebb, mint az első számúé. Érdekes zenekar tehát.
A zenéjük viszont jól ki van találva, jól össze van pakolva. Élőben is "easy listening", nem terheli szét az agyat :) (és rájuk is igaz a mondásom, hogy "a Fear Factory csúnyán megijesztené őket", főleg a dobost :), de ugyanakkor dallamos, ritmusos, relatíve változatos. Ennyi elég is a mai magyar mezőnyben.
A látványt nagyban megdobta a hat néptáncos, akik remek koreográfiákat táncoltak. Nem tudok rosszat mondani erről az operafesztiválos fellépésükről. Örülök, hogy összefutottam a zenéjükkel. A Tavaszi szél viszont egyszer elment, a Queen énekesétől. Ezt követően bolygatni nem szerencsés. Még egy egyébként egészen jó dalban sem (katt a linkre!). Éppen oda felesleges, de teljesen.
Kb. így kell őket elképzelni:

Az éjszakai beszélgetések alatt Weszely Ernő játszott ehhez hasonló hangulatú dalokat:

Na, ilyen sem esett meg még velem. Egy hajnal kettőkor kezdődő (!!) meccsnek csak az utolsó három percére értem haza. Mint kiderült, nem maradtam le semmiről, mert a kedvenc Svéd Női Foci Válogatottam gyengén játszott a kommentátor szerint. (Három meccs, három döntetlen. Most izgulhatnak, hogy egyáltalán bejutnak-e a 16 közé.)
Én viszont este öttől - sorrendben - a következő, nem gyengén érdekes emberekkel beszélgettem (illetve: Ők velem), söröztem, mindegyikükkel órákon át: ex-klasszikusgitár-edzőm, a szimfonikusok egyik csellistája (A csellista lány :) és barátja, egy színésznő, egy korrepetitor (aki legyen inkább zeneszerző, mert azt tudom, mi) és a színház zenekarának csellistája (ha jól rémlik), aki mostanában szerezte meg a harmadik zenei diplomáját.
Most éppen Earth Wind & Fire-t hallgatok egyikük hatására. Kevés stílus áll tőlem távolabb, mint az övék, de értem, hallom, hogy mi tetszhet benne más(ok)nak. Szeretek így megismerni zenéket, melyeket egyébként soha nem hall(g)a(t)nék.
Ja: a színésznő NEM Ullmann Mónika volt :). A szövegtanulással kapcsolatos kérdésemre nem kaptam egyértelmű választ, de nagyon sok érdekes témánk volt. És még egy "ja": (értse, akinek szól! :) békéscsabai születésű.
Az estet indító Holdviola koncertről talán majd később.