Az előítélet - sokadszor írom le - csúnya dolog.
A népdalokat sem kedvelem, ha népdalokra, arra a stílusra építve játszik valaki popzenét, az pláne nem hat meg... Az agyonjátszott Bánat utca a legjobb példa erre.
Nem sokat vártam a koncerttől.
Ehhez képest kellemeset csalódtam, jól éreztem magam. Pedig tettek ellene: gumi/elektromos cintányér, fülhallgató a "fő" énekesnőn (ez egészségi ok miatt indokolt volt).
A "második" énekesnő hangja nekem nem tetszik, a billentyűs hölgyé viszont - megítélésem szerint - sokkal jobb, kellemesebb, mint az első számúé. Érdekes zenekar tehát.
A zenéjük viszont jól ki van találva, jól össze van pakolva. Élőben is "easy listening", nem terheli szét az agyat :) (és rájuk is igaz a mondásom, hogy "a Fear Factory csúnyán megijesztené őket", főleg a dobost :), de ugyanakkor dallamos, ritmusos, relatíve változatos. Ennyi elég is a mai magyar mezőnyben.
A látványt nagyban megdobta a hat néptáncos, akik remek koreográfiákat táncoltak. Nem tudok rosszat mondani erről az operafesztiválos fellépésükről. Örülök, hogy összefutottam a zenéjükkel. A Tavaszi szél viszont egyszer elment, a Queen énekesétől. Ezt követően bolygatni nem szerencsés. Még egy egyébként egészen jó dalban sem (katt a linkre!). Éppen oda felesleges, de teljesen.
Kb. így kell őket elképzelni:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.