'Dark Night Of My Soul'

Nem, nem Marsi Anikóról szól a könyv, hanem, ahogyan a borítóján látható - anélkül, hogy bármit lelőnék - egy egyedül a Marson ragadt amerikai űrhajósról, kutatóról, az ő sorsáról.
Érdekes az alaphelyzet, és noha hangsúlyoznom kell az amerikai jellegét, jó kis regény.
A történetben túl sok csavar vagy meglepetés nem lehet (azért akad), de az író ügyesen bánik a matematikai, kémiai, fizikai, biológiai tényekkel, trükkökkel, illetve az előzmények és a földi események könyvön belüli elhelyezésével. Mivel a terjedelmet is tökéletesen választotta meg, elmondható, hogy a regény olvastatja magát, leköt, szórakoztat (a főhősnek van humora, stílusa), elgondolkodtat.
Sokkal többet nem is várok egy könyvtől.
Egyértelműen ajánlom.

2011-es, a magyar kiadás 2014-ben jelent meg.

A tökéletes cím ellenére Mentőexpedíció címmel kerül a megfilmesítése hamarosan a mozikba.

A múlt héten, amikor már hosszú volt itt a szünet, a lustaságról akartam írni röviden, de az is elmaradt.

Aztán (az új Iron Maiden kapcsán) az öregedés jutott eszembe. Erről írok majd. Arról, hogy a kedvenc bandáim zenéje hogyan változott ahogyan öregedtek, illetve, hogy a saját (szintén egyre) öregedő ízlésem fényében, az én szűrőmön keresztül hogyan látszik a pályafutásuk, a jelenük.

Idén először egy szabadtéri vetítésre is elmentem. Hegymászás, sziklamászás és rokon sportágairól készített 5 (kis)filmből egy bő másfél órás összeállítást láttam (Reel Rock 10). Hangulatos volt a csillagok alatt.

Bocs' a nagy csendért, szimpla lustaságból, elkényelmesedés miatt nem írtam. Igyekszem összeszedni magam.