‘What’s it like?’ she said.
‘It’s … Well. Blimey. I dunno.’
‘If I may state the obvious, you’re finding it impossible to put down.’
‘Yeah, but he’s my best friend.’
‘I’ve read lots of scripts by best friends. I’ve put a lot of them down. And scripts are short.’
‘OK, then. It’s good. But blimey.’
‘What’s the blimey bit?’
‘It’s … Well. Bloody hell.’
‘Whatever job you decide to do when you get older, make sure it doesn’t involve the English language.’
((Könyvkiadóban dolgozó feleség a forgatókönyvíró férjéhez, miután utóbbi elolvasta kollégája előző bejegyzésemben szereplő regényét.))
- Milyen? - kérdezte a nő.
- Nos. Olyan... Húzós. Mittomén.
- Hogy a nyilvánvalóval jöjjek, nem tudtad letenni.
- Igen, de ő a legjobb barátom.
- Sok forgatókönyvet olvastam legjobb baráttól, és sokat le is tettem. És a forgatókönyvek rövidek.
- Értem. Nos, ez a könyv rendben van, de húzós.
- Mi teszi azzá?
- Olyan... Nos, marhára húzós.
- Bármilyen munkát is választanál öregségedre, légy biztos benne, hogy nem érinti a(z angol) nyelvet!
It had never occurred to Sophie before, but the worst thing about being Miss Blackpool was the title. Taking your husband’s name when you became his wife was one thing. Taking your town’s name when you became its beauty queen was something else again.
Soha nem ötlött fel Sophieban ezelőtt, de a blackpooli szépségkirálynőségben a cím volt a legrosszabb. Feleségként a férj nevét felvenni, az egy dolog, de a városod nevét viselni, mikor a szépségkirálynője leszel, az valami más.
/Nick Hornby: Funny Girl/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.