Hajnal kettőkor aludtam el, de ötkor felkeltem. Mondtam, ez hülyeség, és visszaaludtam. A lakás jó hűvös lett sok kánikulai nap után. Aztán fél hétkor felkeltem. Adott pillanatban jó ötletnek tűnt.
Kávé (semmit nem használt), borotválkozás (én! reggel!!), újság olvasás, majd - hogy magamhoz térjek, meg aztán a kondimra is hamarosan szükség lesz - elmentem futni. Reggel 8-kor.
Kellemes idő volt és kellemes hölgyek is voltak a pályán. Az agyam viszont össze-vissza járt. Nem a szokott, kikapcsolódó, pihenő módban, hanem próbált bootolni, de sehogy' nem ment neki. Szerintem a köröket is elszámoltam, többet futottam a szokásosnál. A végére azt hittem, működik (az agyam), de amikor hazafelé összefutottam egy ismerőssel, csak néztem ki a fejemből értelmes társalgás helyett. Zuhany, reggeli.
Készítése közben meghallgattam a Maidentől a The Loneliness Of The Long Distance Runner-t, de inkább (gondolom) a szövege illik a futáshoz, mint a zene. (Feltűnt, hogy noha annak idején (is) az albumot, amin szerepel kifejezetten puhának tartottuk (én és a közvélemény), és ez áll a mai napig, önmagában hallgatva pl. ezt a dalt kifejezetten keménynek tűnik. Zeneileg viszont csak Dickinson énekét, a nyitó dallamot és Nicko dobolását tudom dicsérni. Az is köztudott és elfogadott, hogy a Maiden hangzása minden (korai) lemezre kapott egy jellegzetes soundot, gitár hangszínt. Ez a dal (ismét csak: önmagában hallgatva) azonban sokkal jobban hasonlít a '84-es Powerslave hangzására (a zárása teljesen!!), mint valaha feltűnt volna.)
Aztán - mivel előző nap említette valaki, hogy ez a kedvenc In Flames albuma, én pedig szégyenszemre nem tudtam hozzászólni, mert a korai műveik nem mindegyikét ismerem - megfüleltem a The Jester Race-t.
Nagyon északi. Annyira - és ez nagyon meglepett -, hogy több helyen a (későbbi?) Amorphis dallamvilága is felsejlik benne.
Nyers, kemény, itt-ott nagyon nagy zenéléseket is tartalmaz és hallani rajta, hogy szívből készített lemez (és egy YouTube hozzászólónak is igaza lehet, hogy "stílus definiáló album"), de 6 pontnál többet nem adnék rá, mert a refrének nem erősek, és a dallamos ének is hiányzik belőle. Nekem.
A napomról még annyit, hogy 11-kor már veszett álmos voltam. Nem éjjel, hanem délelőtt!!
Maradok hát a minap pólón látott idézetnél, hogy "a korai madár lehet, hogy elkapja a kukacot (angolban ez az aki korán kel...), de a második egér szerzi meg a sajtot".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.