Ma (tegnap, de lényeg, hogy 4 és fél órája) teljesen véletlenül és váratlanul belecsöppentünk a stockholmi vidámpark kellős közepén (!!!) egy LIONEL RICHIE koncertbe! Élőben, zenészekkel, másfél óra, ahogy' kell.
Az egyik percben még a sokadik hullámvasutat hevertem ki, aztán már azt énekeltem, hogy "What a feeling, (when you're) dancing on the ceiling" (helye sírás?).
Délután fura is volt, hogy egy profi színpadon egy-egy néger dobos és basszer egy hosszúhajú szőke gitárossal Van Halen és egyéb rock klasszikusokat játszik egy vidámparkban, ének nélkül. Este ők kísérték Lionel bácsit. A délután csak a hang motyót lőtték be.
Profi és jó hangulatú koncert volt. Tudtátok, hogy az (I'm) Easy (Faith No More) eredetileg Lionel R. szerzemény? És hogy a We Are The World-öt közösen írta Jacksonnal?? Mindkettőt játszották.
Aztán éppen elértünk a lassan törzshelyünkké váló ír pubba a mai (tegnapi) zenekar utolsó fél órájára. Jó kis együtt éneklésekre.
Lesz majd miket mesélnem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.