A Beatles annyira elvette az ihletet és még az életkedvemet is, hogy kellett a hétvége, hogy ismét önmagam legyek. Egy koncert és egy meccs.
Bérczesi Robi szóló fellépésén az "Idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem" Kispál idézet és a semmiből jött (egyetlen?) kedvenc Zorán dalom, (Eső előtt) tetszettek/hatottak leginkább. És persze az élő zene hangulata. "Szakmailag" élmény volt nézni és hallani, hogy a saját dalai mennyire "kézben vannak", mennyire belülről jönnek. A feldolgozás dalok sem döcögtek, de volt különbség.
A Biorobot érdekes zenekar. Három szólógitáros van benne, mint az Iron Maidenben (szumma 23 húron); a basszusgitáros hölgy, mint a The Smashing Pumpkinsban; két zenekar frontembere is játszik benne, mint a Kiscsillagban; két énekessel tolják, mint a (rossz példa, de) Linkin Park; a dobos vokálozik, mint a.....
És mégis egészen eredetiek. Meglepő módon a Hiperkarma hatása alig (10%?) érvényesül benne. Robi tud (énekben) lassú (!! önmagához képest) lenni, és zenében is visszahúzódni, "csak" egynek lenni az ötből. A Pluto nem csak Nemes András személyében, de teljes Pluto dalok képében és a zene hangulatában is erősebben jelen van (50-60%).
Hangulatosak a dalaik, némelyik nagyon jó, de az a legnagyobb erényük, hogy szemre és fülre is nagyon együtt vannak. Mindenki egyenjogú, egyformán fontos része az egésznek, melyhez így vagy úgy, de hozzáteszi a maga kis részletét. Klisésen hangzik, de élőben, zenében, látványban megtapasztalni nagyon jó volt.
Ráadásul még tökéletesen is szóltak, kiemelkedő lábdob hangzással.
Mint kiderült, ez volt az első koncertjük kis városkámban.
A képekért köszi h0mér művész úrnak! ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.