'Dark Night Of My Soul'

Ez mekkora film!
Két ember 9 év elteltével ismét találkozik, és beszélgetnek. Kb. ennyi a történet. Mégis zseniális film kerekedik ki belőle.
A két ember ugyanis összeillik, összetartozik, de az élet elszakította őket egymástól. Értik egymást, a másik humorát, emlékeznek apró dolgokra, függetlenül attól, hogy az 5 perce vagy évekkel előbb történt vagy mondta a másik.
A folyamatos párbeszéd miatt nem lehetett kis kihívás a színészeknek, forgatókönyvírónak, rendezőnek, vágónak az elkészítése, de az eredményen ebből semmi nem érződik.
Engem telibe talált. Még az is stimmelt, hogy különböző nemzetiségű a két főszereplő... Ha szerettél valakit, akivel nem lehetsz, érted, miről szól a film.
És amíg nézed csak Rá fogsz gondolni.
9 évvel a Before Sunrise (Mielőtt felkel a Nap) után készült és játszódik, ugyanazzal a két főszereplővel. Illene azt is megnéznem végre.

(Csak úgy mellékesen: észrevette valaki, hogy a Honeybeast lemezismertetőmben szokásommal ellentétben kifejezetten igyekeztem a lehető legrövidebb mondatokat használni, és kerülni az ehhez hasonlóan összetett vagy tekervényes szerkezeteket? Ugye, hogy nem?)

     Sokan az AC/DC-re és/vagy a Motörheadre mondják (és én újabban Enyára :), hogy valójában csak egyetlen dalt játszanak/variálnak. Én ennél a lemeznél éreztem így. Nem minden hallgatáskor, de többször.
Valószínűleg igaz(ság)talanul és azért, mert erős a trió stílusa, de mit lehet tenni az érzésekkel?
Okozója lehet a zenekar énekesnőjének (Lábas Viki) hangja is. Nem tudom, van-e olyan, hogy túl karakteres egy hang. Ha van, itt ez a helyzet. (Ha nincs, akkor nem szóltam. :) Nem szeretném bántani, mert egyáltalán nem érdemelné meg, de tény hogy nálam a még-éppen-nem-báncsajafület határvonalon ugrál az album jelentős részében.
     A zene kedves, kellemes, jó, igazi easy listening, rádióbarát. Nem primitív, de nem is köti le az agyat. Éppen nem pop, nem is alter, nem folk, nem akusztikus, de mindebből összegyúrt. Nincs bajom vele, mert sok a jó dal és az újszerűsége, egyedisége is üdítő, és elsőre nagyon hatásos. Viszont úgy érzem, nem sikerült 100%-osan kitölteniük ezt a 39 percet. El sem tudom képzelni, mit alkot a zenekar legközelebb.
Persze, az én képzelőerőm nem egy nagy szám.
      Szigorú vagyok, hiszen bemutatkozásnak ez egy nagyon jó, már-már kiemelkedő album.
Ha az említett énekhangot nem tartja túl (milyennek is?) népiesnek (?), nyersnek (??), élesnek (???) a hallgató, nagy eséllyel kellemes időtöltésre talál az albumot fülelve.

Margaret Island: Egyszer volt (2015.)

Egy a sok remek dal közül:
https://www.youtube.com/watch?v=zFbIQnqz6h4

7,6/10 pont