'Dark Night Of My Soul'

Persze, fehér bőr, szeplők, az a szem, ír ősök, de akkor is a kisugárzása hatott nagyon, amikor a filmben megláttam. És hat a képeken is.

Szerelem és barátság (Love & Friendship, 2016.)
Egyértelműen Kate Beckinsale miatt néztem meg. Érdekelt, mit alakít és hogyan néz ki egy kosztümös filmben. Érdekes látvány volt. Rajta kívül a komikus Stephen Fry volt ismerős a szereposztásból.
Szerencsére nem tudtam, hogy egy Jane Austen írás a film alapja, mert akkor nagyon meggondoltam volna a megtekintését.
Angliában járunk kb. 200 évvel ezelőtt. Egy dekoratív és fondorlatos ifjú özvegy munkálkodását kísérhetjük figyelemmel, amint saját és lánya jövőjét igyekszik elrendezni választékos és ékes angolsággal, a rokonság és környezete manipulálásával.
Sajnos az angolom ezen a szinten nem sokat ér, így gyakorlatilag folyamatosan olvasnom kellett a terjedelmes párbeszédeket, ez - és a ki-kicsoda a történetben fejben tartása - elvonta figyelmem magáról a fimről. Az azonban nem annyira jó, hogy ismét megnézzem.
Austen, Kate és a korabeli Anglia, az eredeti angol nyelv rajongóinak csemege, egyébként egy jó, de nem klasszikus film.
6/10 pont

Vonat Busanba - Zombi Expressz (Busanhaeng, Train To Bushan, 2016.)
Nagyon nagy ötlet volt a szervezőktől éjszaka (olykor éjféltől) klasszikus horrorfilmeket vetíteni. A sorozat záró filmje volt ez a friss dél-koreai alkotás. És ezzel minden érdekességet el is mondtam róla. Csak az ázsiai szereplők és az amerikaitól kis mértékben eltérő környezet, a szereplők egymáshoz való viszonya, magatartása az, ami miatt esetleg érdemes volt megnézni. A rohanó (!), sötétben inaktív (!?) zombik, a biztonságosnak mondott városba tartó szerelvény története minden, csak nem eredeti. És nem is félelmetes vagy ijesztő. A képi világ viszont profi, így a fesztivál zárásának elment.
5/10 pont

A semmiből (From Nowhere, 2016.): Már-már dokumentum jellegű, valós társadalmi kérdést, helyzetet bemutató film három fiatalról, családjukról és különös helyzetükről. A főszereplők végzős középiskolások, akik kiskoruktól - amióta a szüleik oda telepedtek - az USA-ban élnek. Önhibájukon kívül nincsenek papírjaik, nem részei a "hivatalos" társadalomnak, holott abban élnek. Realisztikus, cseppet sem hollywoodi alkotás. A főszereplők sorsával törődő tanárnőt játszó Julianne Nicholson pedig kifejezetten az esetem. A pontszám azonban nem miatta magas. A film nyert díjat a fesztiválon.
8/10 pont.

Sokszor leírtam:őstehetség. Nem hiszem, hogy ez tanulható.