A korai időponton és a civil ruhákon kívül az is fura volt a hétfői próbában, hogy gyakorlatilag embereket néztem munka közben. Aztán belegondoltam, hogy az esti előadásokon is ez a helyzet. Érdekes a zenész "szakma". Az is átfutott az agyamon, hogy vajon hat-e a zenészre, hogy éppen egy csodaszép darabot játszik vagy ha olyat, amit nem kedvel. Vagy - amikor már hatodszor játssza a héten, egyben is és darabokra szedve is - csak "darab, darab" szinten megy-e ez náluk.
Egyik szimfonikus zenész ismerősöm, mesélte, hogy kitöltettek Vele egy kérdőívet :) - Szokott Ön a munkahelyén zenét hallgatni? - Igen. :) - És rádiót? - Azt nem.
Egy másik pedig küzdött hétfőn a próba közepén az orra elé leereszkedő jókora pókkal. :)) Kíváncsi vagyok, koncerten milyen megoldást választott volna, mert biztosan nem a felállva pánikoló, ráfújó (!!? :) majd végül vonóval a pókot a nézőtérre pakoló verziót. "Nagyon megijedtem." :)
Hangos párbeszéd az egyik szólista és a karmester között játék közben:
- Bocs'!
- Nem baj.
"Kicsit ideges a kishang."
Kontrafagott rulez! :) De a triangulum is kemény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.