Minden lehet progrock, mert ott aztán mindent lehet. Például ebben a dalban egyáltalán nincsenek hatalmas hangszeres megoldások, nem is tűnik különösen érdekesnek, amíg el nem kezdődik.
Ott, ahol az énekes résznek vége, úgy 4 perc táján. 5:25 környékén pedig jön egy akkora hangulat, egy váltás, egy dallam, hogy az egyből beüt. Pedig rettenetesen egyszerű. Percekig játsszák. Én is. Ahányszor csak hallom, ezt a dalt. Öt hangból (G, A, Aisz, C és a mély, az üres G húr.) csodát alkottak.
És utána végén a nyugalmat, már-már a csendet is jó hallgatni.
A Riverside lengyel zenekar.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.