Annak idején nagyon fel voltak kapva. Aztán kultikusak lettek. Hosszú évek után hallgattam ismét őket. Egy nagyon jó zenekar, teljesen szabad, változatos zenével. Ilyennel is:
2017.09.21. 08:04 Krap
Merész
Nem szeretem a zenekar zenéjét, de meglepve olvasom, hogy a Led Zeppelin negyedik lemeze úgy jelent meg 1971-ben, hogy sem cím, sem a zenekar neve (sem fotója) nem szerepelt rajta. Csupán egy, lelakott falra akasztott festmény.
Szólj hozzá!
2017.09.18. 08:05 Krap
Tegyük fel! Vinyl (5.), Aerosmith
- Toys In The Attic?
- Naná! Mennyi?
- 25 dolcsi.
- Sok.
- Találtam egy másik példányt, 5 dollárért. Nyitom, nézem. A borító kicsit viseltes.
- A borító nem téma.
- A lemez jól néz ki. Semmi olyasmi, amit ne tudnál letisztítani.
- El ne engedd! Kosárba vele! :)
- Már benne volt, mire írtad. :)
Isten áldja az internetes kommunikációt! Így lett enyém ez a műkincs egy amerikai lemezboltból, S. nem kicsi segítségével.
Elsőre az lepett meg, de nagyon, hogy 1975-ös. Sokkal későbbinek ('83-'86.) tippeltem volna. Egyrészt, mert már hallottam régebben, másrészt utóbb, a hallgatásakor a sok ismert dal miatt.
Nagyot szól! Főleg a B oldalt nyitó Sweet Emotion a csilingeléseivel. Pedig nincs digitálisan túlcicomázva, -polírozva.
Jó kis rockzene. Nem az őskori (Led Zepp. - bár a Round And Round eléggé doomos/sabbathos), de nem is az Aerosmith újkori, kicsit glames korszakára jellemző módon.
Ezen van a Walk This Way is a jellegzetes riffel.
A Big Ten Inch Record a rock & rolljával (fúvósok, minden) (szerző: F. Weismantel) kilóg kissé, de a többi nagyon egyben van.
Rendesen poénos/beteg a borítója.
A zenekar harmadik albuma. Csak az USAban 8 millió példányban kelt el.
7,5/10 pont, legalább
Columbia Records, Printed In U.S.A., 1975.