'Dark Night Of My Soul'

MUSIC, PHOTOGRAPHY, and LIFE THROUGH the DISTORTED LENS of Nikki Sixx"

(- Mit csinálsz? - Olvasok. - Kitalálom. Valami zenével kapcsolatost. - Így van. Valójában éppen azt a könyvet, amit Tamperében vettem, amíg Ti plázáztatok.)
     Ki vesz manapság könyveket? Én tuti nem. Pláne, mióta megvan az e-inkes olvasó. Mégis, amikor a kezembe vettem az "antikváriumban", első lelkesedésemben majdnem megkérdeztem az eladót, hogy "Jól értem a számot? Adok 10Eurot, és EZT hazavihetem?".
Az, ami a címe alapján sejthető: fényképek (a fényképezés a szerző új szenvedélye), néhány dalszöveg, rövid napló és nagyrészt Nikki Sixx (a Mötley Crüe és a Sixx:A.M. basszusgitárosa, dalszerzője) gondolatai az élet(é)ről.
A hangsúly a képeken és a filózáson van.
      Abban hasonlít a szerző remek, egyedi első könyvéhez (kedvcsináló/emlékeztető itt), hogy személyes és nagyon igényes a kivitele. A fényképek száma, méretei és színvonala (a borító nem telitalálat, ne tévesszen meg senkit!),  kemény kötés, akár egy művészi/fényképalbumnak is elmenne.
Olyan, mint egy életvezetési tanácsadó, egy, az élettel, az életével megbékélt (bölcs) embertől, anélkül, hogy papolna vagy bármit is javasolna.
Nyelvezetében különbözik az első könyvtől. Sokkal könnyebben olvasható, érthető.
Önéletrajzi könyv, de nem az életét írja le, sokkal inkább a folyamatot, amely révén olyan lett, amilyen most.
Az első könyvnek az első Sixx:A.M. album a "soundtrack"je volt, ez pedig nem annyira mellékesen a zseniálisan jó második lemez (This is Gonna Hurt) dalaira, dalszövegeire épül, keletkezésének hogyanját is leírja.
A nyitó telefonbeszélgetést követően esett le, hogy eddig kétszer jártam Finnországban (köszi Z. a másodikat és az első alkalmával a vendéglátást és a lazacot!! Míg élek nem felejtem el.), mindkétszer rövid időre, és mindkétszer vettem egy-egy könyvet. Mindkettőt Nikki Sixx írta. És mindkettő nagyon tetszett. Ebben ráadásul a második képen Nikki látható, amint fotóz Helsinkiben (!) a színpadról.
221 oldal. 2011. HarperCollins Publishers, eredeti ára 29,99 USD (angolul olvastam. A Heroin Diaries (Heroinnaplók) időközben megjelent magyarul. Sajnos nem az én fordításomban. : ( : ) Ez a könyv tudtommal még nem. Ennek fordítását is vállalnám.)

A korai időponton és a civil ruhákon kívül az is fura volt a hétfői próbában, hogy gyakorlatilag embereket néztem munka közben. Aztán belegondoltam, hogy az esti előadásokon is ez a helyzet. Érdekes a zenész "szakma". Az is átfutott az agyamon, hogy vajon hat-e a zenészre, hogy éppen egy csodaszép darabot játszik vagy ha olyat, amit nem kedvel.  Vagy - amikor már hatodszor játssza a héten, egyben is és darabokra szedve is - csak "darab, darab" szinten megy-e ez náluk.

Egyik szimfonikus zenész ismerősöm, mesélte, hogy kitöltettek Vele egy kérdőívet :)  - Szokott Ön a munkahelyén zenét hallgatni? - Igen. :) - És rádiót? - Azt nem.

Egy másik pedig küzdött hétfőn a próba közepén az orra elé leereszkedő jókora pókkal. :)) Kíváncsi vagyok, koncerten milyen megoldást választott volna, mert biztosan nem a felállva pánikoló, ráfújó (!!? :) majd végül vonóval a pókot a nézőtérre pakoló verziót.  "Nagyon megijedtem." :)

Hangos párbeszéd az egyik szólista és a karmester között játék közben:
- Bocs'!
- Nem baj.

"Kicsit ideges a kishang."

Kontrafagott rulez! :) De a triangulum is kemény.

Annyira szeretem ezt a Wagner tételt, hogy tegnap "reggel" elmentem a szimpatikusok főpróbájára:

Íme a megfejtés. Nem gyengén "érdekes" egy borító. Az fura, hogy "Rózsi" a Bergendyben is nagyon termékeny szerző volt, és a szólólemezén is a Bergendy együttes játszik. Az összes dalt Demjén is szerezte. És itt el is érkeztünk mai témámhoz.

Hónapok óta megvan nagyon sok Koncz Zsuzsa lemezem, de nem bírom rászánni magam, hogy egyet is meghallgassak. Semmi bajom sem a szóló, sem a női előadókkal, sőt, többeket is nagyon kedvelek közülük (Suzanne Vega, Tori Amos, Adele, Katie Melua stb.), de Zsuzsa más. Egyszerűen irritál (!!!), hogy az ő neve van a lemezein, de gyakorlatilag egyetlen dalt sem szerzett (korrekten: elenyésző számúban működik közre szerzőként) hosszú pályafutása alatt. Ilyesmiért rajongani, ezért díjakat osztogatni??? 10-ből legalább három hölgy tud énekelni, mégsem csinálnak karriert más hátán állva, ha nem tudnak dalt írni.
(Átsiklottatok rajta? Tudtátok? Adele írja a saját dalait. 19-21-25 évesen!!)