Nem nézem különösebben. (Elkövettem azt a hibát, hogy fogadalmamat megszegve a nemetho.-Svédország második félidejét megnéztem - rettenet mód felbőszített. Főleg az, hogy a svédek asszisztáltak egy... Hagyjuk!)
A kedvenceim ugyanazok ezer éve: a brit/ír csapatok (most csak Anglia), Svédország, Japán, illetve nagyon szeretem nézni Mexikót, amikor pörögnek. Mexikó és a svédek éppen Adolfék csoportjában vannak, így belőlük eddig nem sokat láttam.
Sok pozitívat nem tudok írni a rendezvényről, úgyhogy kötök a zenére. Az is tetszik, mikor eltérő kultúrák játszanak (Japán-Szenegál! :), de a különböző nemzetek himnuszai is megérnének egy-egy tanulmányt.
Az is érdekes (??) hogy nekem az említett három országé tetszik leginkább.
A Japánéban annyi minden van: tradíció, régmúlt, fennköltség, tisztaság, bánat (?), szépség, komolyság...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.