2019.01.15. 08:04 Krap
Fall from grace
Megígértem, írok a tegnapi dalról, holott ez egy pozitív blog.
Dream Theater: Fall Into The Light
Öszvér, eklektikus rendesen.
A metallicás, bluesos indítás nem az igazi, az énekes részek viszont tipikus, átlagos Dream Theater témák, megoldások. A "refrénben" van egy kis valami, amiről ennek az egész zenekarosdinak szólnia kellene.
2:42-től figyelemreméltó a ritmizálás, kellemes rész, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hallottam még hasonlót. Az ezt követő lassú történet is jó, csak éppen túl hosszú. Viszont egészen jól keverednek ki belőle, remek az átvezetés. Egy felesleges billentyűszólóba.
Érdekes, hogy a szimpla tekerés gitárszóló tetszik. Talán leginkább ez az egész dalból. A mód viszont, ahogyan átvezetik a lezárásba szimpla önismétlés.
Nem dobtam tehát hátast. Pedig ez egy új Dream Theater nóta esetén igenis valós elvárás/veszély/esemény volt a múltban.
A két megismert dal alapján az körvonalazódik, hogy egy "relatíve tisztességes" munkát (!!) rejtő albumot kapunk februárban a zenekartól. Ez komoly előrelépés a legutóbbi baklövésük után, de a legjobb indulattal is csak azt mondhatom, hogy önmaguk árnyékait hozzák. Mint Portnoy kirúgása óta kb. általában.
Hangszereken játszani nem felejtettek el - aki először hallja őket, és odafigyel a részletekre ámulhat -, csak éppen a zenélés lényegét nem érzem (a refrén dallamait kivéve) ebben a 7 percben.
Van benne valami, de kiszámíthatatlanság, könnyedség vagy meglepetés semmi. Mindez - hogy a rögeszmém is előjöjjön - hatványozottan igaz a dobra.
Mindent pontozok, úgyhogy ez egy 6/10 pontos dal. A zenekarhoz mérve pedig 4,7/10. Nem rossz, de kevés.
Tipikus "küldöm mindenkinek, aki szereti". Másnak nem. Beleértve magamat is.
