2019.02.26. 08:09 Krap
Tátrai Band (és úgy általában Becherovka Miskolci Farsang, 2019.)
Szégyen szemre eddig talán csak egyszer láttam Tibuszt gitározni, amikor Szűcs Antal Gáborral a latin duót tolták. Az idei (nem) Kocsonya (nem) Fesztiválon az Ő zenekarának fellépését vártam legjobban. (Megérne egy bejegyzést az is, ahogyan a város lenyúlt egy komplet rendezvényt, de a név esetén a jog az egész (és nem a lopás!) kitalálóinak oldalán állt.)
Szabadtér, nulla fok, metsző szél - nem ideális körülmények élő zenéléshez. A szaxofon egy szám után/alatt meg is adta magát. Ezt leszámítva minden remek volt: tökéletes hangerő, a vokálok helyenkénti halkságát leszámítva hibátlan hangzás, jó dalok.
Nem szántották fel a színpadot, de ez a zene(kar) nem is erről szól. Tibusz játéka kifejezetten tetszett. Hangulatos, szellős, kényelmes, egyéni (!!!), ízlésemnek való. Charlie nem mai gyerek, rajta is érződik, látszik a kor, de nem csak vállalható, hanem teljesen rendben lévő a teljesítménye, jelenléte, kisugárzása. A szövegekkel volt gondja olykor, de semmi vészes, mindent lazán, profin, humorral kezelt. Két vokalista, hat (hét??) zenész, ismert, jó dalok - csak pozitív lehetett a végeredmény.
A képet a miskolcifarsang.hu oldalról szedtem.
Péterfy Boriék másnap ugyanott kicsivel jobb időben, de még mindig hidegben nagyobb tömeget mozgattak meg, de számomra kissé túl sok volt az elektronika a zenéjükben, Deák Bill kapitány (akit most láttam először) pedig vasárnap sokkal kisebb hangerővel és vérszegényebben tolta a blues-ra fogékony, szép számú közönségnek. Belenéztünk még az AB/CD feldolgozás koncertjébe (soha nem találnátok ki, kiktől játszanak! :), amely korrekt, a vártnál jobb volt.
Szólj hozzá!
2019.02.25. 13:59 Krap
Kerry Drewery: 7. Cella
A szerző író szakon szerzett diplomát (+ angol, Lincolnshire-ben él). Ez csinált kedvet a könyv elolvasásához.
Napjaink (?) Angliájában játszódik, ahol a (halálos) ítéletekről egy show-műsorral megtámogatva a közvélemény, szavazással dönt. Nincs tárgyalás, bíróság, bizonyíték, kihallgatás. A vádlottak az ítéletet megelőző hét napjukat egyre kisebb cellában töltik,elzárva egymástól és gyakorlatiag a kölvilágtól, a hetedikben pedig ott a villamosszék is.
Egy 16 éves lány esete több okból is a figyelem középpontjába kerül...
Kíváncsi voltam, hogyan ír egy "profi", aki ezt tanulta. Nos, egészen jól. Sodrón, filmszerűen, érdekveszítően. Az alapötlet jó, de nagy filozofálást azért nem kerít, nem fejti ki a felmerüő morális, jogi kérdéseket. Ezeken - ha akar - elgondolkodhat az olvasó, ha pedig nem, akkor falhatja a lapokat, hogy mielőbb megtudja, mi rejtőzik a háttérben, mi lesz a főhősnő sorsa.
A sztoriban annyi furcsa számomra, hogy alapból stresszes helyzetekben (gyilkosság után, kivégzéskor) is nagyon logikusan, élesen, gyorsan gondolkodnak a szereplők. Ez egyszerűen hihetetlen, valószerűtlen. Ezt leszámítva jó könyv, két délután/este alatt elolvastam.
2016-ban jelent meg. Aktuális kérdéseket is felvet.