Az attitűd süt ebből a dalból. Egy az egyben Prodigy, pedig sem a stílus, sem a hangszerelés nem egyezik. Gyilok jó:
2019.03.06. 08:24 Krap
Keith Flint :(
Meghalt a The Prodigy (egyik) énekese. 48 éves korában öngyilkos lett. Halála előtt két nappal még részt vett egy 5 km-es futáson, ahol egészen jó eredményt ért el.
Már vagy 15 éve benne volt a kettőben :((, ha tippelnem kellett volna, hogy mely híresség hal meg legközelebb a drog miatt, de így azért...
Veszett (jó szó!) nagy zenét játszottak, játszanak és nem gyengén újító a banda:
Szólj hozzá!
2019.03.04. 10:45 Krap
Tegyük fel! Vinyl (7.), Depeche Mode
A Violator LP-re a zenekar által újrakevert verzióját szó szerint nem merem másodszor meghallgatni, akkora csúcs, de az A Broken Frame eredeti kiadásától is behaltam (írtam róla itt). Most pedig megláttam ezt a vásárban. Szétalkudtam az agyam, levettem a harmadát az irányárnak. És nagyon örültem. Igaz, magyar nyomás, kissé poros, de karcmentes állapot.
Így is az eredeti, új ár több mint tízszereséért vettem meg, használtan. És fülig ér(t) a szám.
Otthon erősítő bemelegít, közben portalanítottam, villany lekapcsol, és indul. Rögtön a Never Let Me Down Again-nel. És csalódtam kicsit. Sűrű, eléggé "egyben" van a hangzása, sok a közép (a hangfal is tehet róla). Röviden: nem szól jobban, mint egy CD.
Aztán jöttek a "szellősebb" dalok, és az állam leesése is a hangzástól. Minden a helyére került, a frekispektrumot pedig kihasználja, mint gyakorlatilag a zenekar összes albuma.
Az A oldal átlagos. Jól szól, de a Strangelove vagy a Little 15 soha nem volt a kedvencem.
A B oldal viszont mindent visz. Indul a fém dísztárcsa földön pörgésével, az egyik legnagyobb slágerükkel (Behind The Wheel) és sokkal kísérletezőbb dalokkal folytatódik. A To Have And To Hold csak egy rövid zenei monológ (nincs refrén, nincsenek dallamok a szintiken, nincsenek szólamok), de nagyon nagy kedvencem a legelső hallgatástól mostanáig. A Nothing is minden csak nem sláger, a Pimpf pedig aztán végképp csak egy (koncerteket kezdő) hangulatfokozás, hogy a tetőfokon zuhanjon a hallgató a csendbe. Mindkettő hibátlan.
Az A oldal 8 pontos, a B pedig 10. Az egész lemez hatalmas. Annak idején is söpört. Szakmailag is remek - újító, kreatív -, viszont a szuper daloknak hála a címének is megfelel (Zene a tömegeknek - egyszerre poénos, magabiztos és ironikus cím.).
A Violator-rel értek a "szintipop"+"csak effekteket, hangmintákat pakolgatunk egymás mellé" korszakuk csúcsára, de ez az album is magasan az életművük csúcsa volt 1987-ben.
(Később a zenekar eltolódott rockosabb/gospelesebb irányába és még jobb dolgokat alkotott.)
Isten áldja a régiségvásárokat!
Depeche Mode: Music For The Masses (1987.)
9/10 pont
Gong, Made In Hungary, 1987.
