Sokadszor láttam a filmet (Órák, The hours) a napokban. Mások magánéletébe (magánhalálába?) való belemászásnak tartom, de az írónő búcsúlevele...
Dearest, I feel certain that I am going mad again. I feel we can't go through another of those terrible times. And I shan't recover this time. I begin to hear voices, and I can't concentrate. So I am doing what seems the best thing to do. You have given me the greatest possible happiness. You have been in every way all that anyone could be. I don't think two people could have been happier till this terrible disease came. I can't fight it any longer. I know that I am spoiling your life, that without me you could work. And you will I know. You see I can't even write this properly. I can't read. What I want to say is I owe all the happiness of my life to you. You have been entirely patient with me and incredibly good. I want to say that—everybody knows it. If anybody could have saved me it would have been you. Everything has gone from me but the certainty of your goodness. I can't go on spoiling your life any longer. I don't think two people could have been happier than we have been. V
Drágám!
Biztosan érzem, hogy újra kezdek megőrülni. Érzem, hogy nem tudnánk végigcsinálni egy újabb olyan szörnyű időszakot, és hogy ezúttal nem épülök fel belőle. Kezdek hangokat hallani, és nem tudok koncentrálni. Így azt teszem, ami a legjobb megoldásnak tűnik. Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Mindent megtettél, ami csak lehetséges. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, míg ez a rémes kór meg nem jelent. Nem tudok tovább küzdeni ellene. Tudom, hogy tönkreteszem az életedet, hogy nélkülem tudnál dolgozni. És fogsz, tudom. Látod, még rendesen le sem tudom írni. Nem tudok olvasni. Azt szeretném elmondani, hogy életem minden boldogságát neked köszönhetem. Végtelenül türelmes voltál velem és hihetetlenül jó. Ezt el akartam mondani - mindenki tudja. Ha bárki megmenthetett volna, az te lettél volna. Minden elveszett számomra, kivéve a bizonyosság a jóságodban. Nem akarom tovább rombolni az életedet. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna annál, mint mi voltunk. V.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.