'Dark Night Of My Soul'

Nem azzal van bajom, hogy a Diósgyőr női focicsapata "csak" a harmadik a bajnokságban. Ez alapból dicséretes, pláne azt tudva, hogy csak néhény éve játszanak az első osztályban. Ami nem tetszik, de nagyon, az az edző Fórizs "azt gondolom" Sándor viselkedése, mentalitása.
A csapatok erősségéből adódóan csak néhány igazán "éles" meccse van a csapatának, ezek (és a szezon) előtt mindig jönnek az elvárások, a szép, színes álmok, amelyek szerinte csak karnyújtásnyira vannak; meccs után - melyek nagy részében egyértelműen megveri csapatát a két fővárosi csapat valamelyike - pedig jön a magyarázkodás.
Tegnap is. Meccs előtt volt minden, optimizmus, ha ez, ha az, jól sikerült felkészülés, profizmus, erőnlét, felkészülés a letámadásra, blablabla. Aztán 5. perc: 1-0 oda, félidő 3-1 oda, vége 5-1 oda. Egy olyan meccsen, ahol győzni szerettek volna. Egy olyan csapat ellen, amely pár hónapja 4-1-re lépte le őket hazai pályájukon a kupában.
Nem értem. A meccs után közvetlenül jött az "azt gondolom" megszeppent nyilatkozat, másnap pedig már egy büntető vitatása. Önkritika??? Semmi. Mindezt egy összevásárolt csapattal, amelyben magyar elvétve fordul elő.
Elhiszem, hogy hisz a csapatában és önmagában, de nem ártana kissé a realitások talaján mozogni. Röviden és képzavarral: annyi pofont kapott már, hogy igazán zsugorodhatna kicsit az ARCa.

Másfél zenekari fotó.

Különösen ajánlom Beatles :)), Roxette ;-), Pink Floyd :)))), Pistols, Metallica (!!!! :), Enya :), Koncz Zsuzsa :)), Ladánybene :)))))), valamint Kovács Ákos rajongóknak:

Ő a Megadeth aktuális gitásosa. Eszméletlen "vaj keze" van. A bal ujjai mintha alig mozdulnának, mégis minden a helyén van. Ha szenya szeretnék lenni, azt írnám, hogy 98%-ban megcsinálta. :)  4:12-nél az össztönből bepengetett pár hang nagyon tetszik, ahol a szólóból visszavált ritmusozásra.

Már az elején, ahogyan az ujjaira néz és nagy levegőt vesz felröhögtem, mert sejtettem, mi jön. Ha nagyon szenya szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy 94%-ban megcsnálta. Mivel azonban az állam leesett, és ez a legnagyobb kedvenc szólóm, így inkább csak annyit írok, hogy csodáljátok:

A szokásos 5,6 km, 14 kör. Szombat kb. 13 óra, körbekerített rekortán, belülről a második pálya (hogy biztosan meglegyen a táv), kb. 18 fok, szűrt napfény, minden ideális. A kondimat leszámítva. Ez volt az idei első futás. Kezdtem egy(-két) 1:50-es bemelegítő köridővel, majd ezt követően.... NEM TÖRTÉNT SEMMI. Sőt! Lassultam. Semmi kedvem/erőm nem volt a tempót növelni, netán sprinteket beiktatni. A 7. kör végén (féltávnál!) már hosszú (de annyira azért nem erős) holtpontom volt, az utolsó két kört pedig már semmi porcikám nem kívánta. Minden idényben az első alkalom a legnehezebb; ahogy idősödöm, egyre nehezebb... Ma, hétfő reggel is izomlázam van.
Ez az idő zérus, szégyen, de nézzük pozitívan: 28 percen át futottam egyhuzamban. Nem sokszor csináltam ilyet ilyen hosszú ideig. :(

//Találtam a régi bejegyzések között egy hasonlót - 2007.04.10., 29 perc 30 másodperc. Brrr.//