2015., három óra környéki hossz, most láttam először.
Sokkal jobban tetszett, mint a pár hete nézett Volt egyszer egy Hollywood. Van története - ez nem hátrány egy film esetében. Az elejétől olyan érzetet kelt, hogy svindli van a dologban, a szépen, sorban megelenő karakterek közül szinte bárkiről kiderülhet, hogy másnak adja ki magát, mint aki valójában. A szereplők megismerése után az apróbb vagy nagyobb csavarok jönnek, és a nem túl sodró cselekmény közben van ideje gondolkodni a nézőnek, hogy mi az, ami nem stimmel a sztorival.
A sugárban vért hányást és a fejet szétrobbantó lövést én valószínűleg kihagytam volna a forgatókönyvből, ezt leszámítva viszont minden patent. A hóvihar előtti téli táj és az egyetlen helyiség mint színhelyek is amilyen egyszerűek, annyira jó ötletek, ráadásul valósághű a megvalósítás, szinte érezni a deszkák között beszökő hideget.
A végkifejlet tipikusan tarantinos. Nem mondom, hogy teljesen eredeti, hogy nincs benne önismétlés, de ezt is vehetjük védjegynek, mint azt, hogy sok színész több Tarantino filmben is játszik.
Jó mozi, csak ajánlani tudom.
8/10 pont
u.i.: Ahogy ezt a bejegyzést írtam, kedvem támadt ismét megnézni a Kutyaszorítóbant.
