A 13. legjobb Maiden stúdió borító a No Prayer.... -é (1990.). Alapból sem egy nagy szám, de a tény, hogy egy egyszer már ellőtt dolgot (Live After Death, sírból kiemelkedő Eddie) vettek ismét elő pláne nem emel a megítélésén nálam. Ráadásul Eddie koponyája ismét egyben van, nincs összecsavarozva, szóval az állandóság is megtörik itt.
12. helyen az A Matter Of Life And Death (2006.) áll nálam. Átlagosnak mondható, olyan semmilyen. Viszont Eddie vagány a tank tetején.
Hú, mekkora köpködést kapott ez a film a hazai és nemzetközi fórumokon! Az mondjuk rám jellemző, hogy én csak most hallottam róla, hogy tavaly kijött egy új Terminátor alkotás. Megnéztem.
Nem vártam tőle sokat, ehhez képest kellemes szórakozás volt. Azt már megszokhattuk (?), hogy az aktuális új rész zárójelbe/meg nem történtté tesz, felülír az előzményekből fontos dolgokat. Itt éppen a második rész utáni események mennek a kukába, ha ezt a részt elfogadjuk folytatásnak.
Nem lövöm le a sztorit - oh, vajon miről szólhat? Csak nem jövőből érkező jó és rossz szereplőkről? -, így csak annyit, hogy Schwarzi és Linda Hamilton is erősen jelen vannak, mindketten jelenlegi koruknak megfelelő szerepben. "Sarah" esetén feltűnő, hogy - más hírességekkel szemben - nem próbálja visszafordítani az idő kerekét, és legalább annyi idősnek néz ki, amennyi.
A történet elmegy, a látvány fenomenális - bár a repülős és a gátas rész már annyira erőltetett és szemlátomást fizikamentes, hogy az már fáj -, az új szuper terminátor műszakilag rendesen jó ötlet, a szerepők jók... Szóval, ez egy jó kis mozi. Tipikus amerikai szemét, de annak jó. :)
A legnagyobb feketepont a klasszikus mondat hanyagolásáért jár (kifordítva, jelzés/poén szintjén azért megjelenik), egyébként bőven nézhető. Nálam legalább 6 pontos a 10-ből.
Ha ezt a négy angol (+1 svéd) úriembert megérted, nem kell attól tartanod, hogy bármivel meglephetnek a "magnós" részben. :) A többieknek 48:17-től ajánlom a mini produkciót! :)) (20:00-nál látszik, hogy ők sem mindig értik egymást elsőre :)
(Itt bizony egy jó kis Motörhead dokumentumfilm volt található az eredeti és az utolsó felállás tagjainak szavaival.)
Belegondolva, lehet, hogy ennek az albumnak a borítójával kellett volna kezdenem, mint a leggyengébbel a Maidentől. Itt a túlzott brutalitás áll szemben a végletesen részletgazdag (digitális) kidolgozottsággal. Az előző két borító (The Final F., Dance Of D.) rettenet igénytelen volt, ez viszont igényes, de borzasztó. Nem tudom, melyik a jobb leosztás. Az utolsó két helyet lefoglaltam a múlt héten, legyen, hát ez (The X Factor (1995.)) a 14. legjobb külsejű a Maiden 16 stúdió alkotása közül. Indoklásom legyen az, hogy az eredetileg belső borítóként szereplő, később fő/"alternate" borítóvá előlépett villamosszékes az X betűvel nem is rossz. Annyira.
