'Dark Night Of My Soul'

A Mastodon nem nagyolta el az új borítót.

     Első könyvnek nem rossz – írhatnám kis humorral, hiszen nagy klasszikusról van szó. Pedig tényleg ez a helyzet, ez a véleményem. Az első sorokból kiderül, így nem lövök le poént, hogy egy lakatlan szigetre keveredett iskolásfiúkból álló csapatról szól a történet. Nincs túl sok megoldandó feladatuk, a szigethez nem különösebben kell alkalmazkodniuk, egymáshoz viszont illene. Ez utóbbinak a hogyanjáról szól a regény.
      Nem tudom, mennyire lehet reális, hogy már (még?) ilyen fiatal (10-12 éves) korban előjön a hatalomvágy, az erőszak és hasonló, az együttműködést akadályozó, lehetetlenné tevő rossz tulajdonság az emberből. Pláne az 1900-as évek első felének egyik angol (!) iskolájában nevelkedő fiúkból. A fegyelem, a tisztelet – és mániám, a logika – ugyanis nem sokáig uralkodik a szigeten.
      Két délután alatt elolvastam, tetszett, a befejezése is jó, de van benne valami – nem tudom, mi az –, amit én másképp írtam volna meg. Persze, valószínűleg én sokadik könyvnek sem tudnék hasonlót írni, úgyhogy maradjunk annyival, hogy magával sodort a cselekmény, és csak utólag gondolkodtam el írástechnikai hülyeségeken.

'... hating someone is like drinking poison and expecting the other person to die."

".. utálni valakit olyan, mintha mérget innánk, és azt várnánk, hogy a másik haljon bele."
                                                                                   /Grey's Anatomy - A Grace klinika/