Első könyvnek nem rossz – írhatnám kis humorral, hiszen nagy klasszikusról van szó. Pedig tényleg ez a helyzet, ez a véleményem. Az első sorokból kiderül, így nem lövök le poént, hogy egy lakatlan szigetre keveredett iskolásfiúkból álló csapatról szól a történet. Nincs túl sok megoldandó feladatuk, a szigethez nem különösebben kell alkalmazkodniuk, egymáshoz viszont illene. Ez utóbbinak a hogyanjáról szól a regény.
Nem tudom, mennyire lehet reális, hogy már (még?) ilyen fiatal (10-12 éves) korban előjön a hatalomvágy, az erőszak és hasonló, az együttműködést akadályozó, lehetetlenné tevő rossz tulajdonság az emberből. Pláne az 1900-as évek első felének egyik angol (!) iskolájában nevelkedő fiúkból. A fegyelem, a tisztelet – és mániám, a logika – ugyanis nem sokáig uralkodik a szigeten.
Két délután alatt elolvastam, tetszett, a befejezése is jó, de van benne valami – nem tudom, mi az –, amit én másképp írtam volna meg. Persze, valószínűleg én sokadik könyvnek sem tudnék hasonlót írni, úgyhogy maradjunk annyival, hogy magával sodort a cselekmény, és csak utólag gondolkodtam el írástechnikai hülyeségeken.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.