Amikor sorra jönnek a lehangoló hírek, a legváratlanabb helyről jön egy kép, amely egyből mosolyt csal az arcomra. Nagyon kellett.
Talán itt is filóztam róla, de magamban tuti, és keresgéltem is a neten, hogy mi lehet Galaccsal. Megkésve, de látom, hogy jól van, sőt a nyáron pár szám erejéig fel is lépett régi zenekarával, az Aurorával.
Valahogy' lelki békét hoz ennek a fazonnak a puszta látványa is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.