Olyanok jutottak eszembe tegnap, hogy vajon egy hegedűs gond nélkül át tudna térni brácsára, vagy az egy teljesen más szakág? Fordítva ugyanolyan nehéz lenne a helyzet, vagy még durvább? Hogy olykor a komolyzenészek is verik az ütemet a lábukkal (kettő ilyet is láttam – szia, Ágó! ;), hogy a tisztelt nézőknek talán a hangos részeknél kellene köhögniük (ha egyáltalán), nem pedig a halk szakaszokra időzítve. Hogy nem volt teltház. Hogy szép dolog kürtversenyt csodaszépen előadni, de valami gusztusos módja lehetne a nyál/pára ürítésének a hangszerből a mű közepén, a figyelem középpontjában állva, nem pedig a padlóra, ahová később a hegedűsök visszaülnek. Hogy jól láttam-e, hogy az öthúros nagybőgőn a plusz húr a magas tartományt szélesíti, nem pedig a mélyet? Hogy miért érkezik vendég koncertmester (első hegedűs) egy hangversenyre – ez mondjuk, lehet jó ötlet is és több logikus magyarázata lehet. Hogy a karmester mostohagyerekként kezelte az üstdobost, aki egy személyben a teljes ütős szólam volt, és kifelejtette a tapssorrendből. Hogy jól hallottam-e, hogy amit a szünet előtt ütnie kellett a timpanin, azt egy hét gyakorlás után én is meg tudnám csinálni. : ) Ezt speciel komolyan is kérdezem.
Persze, figyeltem az elhangzott művekre is. Azokról valószínűleg holnap írok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2022.09.28. 12:09:16
Bár gitáros vagyok, sok zenész barátom van, tőlük (is) tudom/hallottam az alábbiakat.
Rossz (tehetségtelen) hegedűsökből lesznek a (jó) brácsások. Fordítva nem jellemző.
Az "ütem verés" nem tilos, amíg nem zavaróan dobog a cipő a deszkákon.
Ágó hegedűtanára (R.I.P. Gál Károly) mondta nekem kamarazene óránkon, hogy a nagy lábujj bőven elég erre a célra.
(A nyálcsorgatással kapcsolatban egyetértek veled.)
Tudomásom szerint az 5. húr a legmélyebb a bőgőn.
A timpani témáról Tamás barátunk tudna érdemben nyilatkozni, de ha nem is tűnt nehéznek, még simán lehet az.
Kb. ennyi, bocs a zavarásért! :)