HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

  • Krap: Ugyan, hova gondolsz? Az én intellektusommal!?? --;-) (2024.11.26. 11:00) Hogy kivel???
  • tizenkéthúr: Kedvenc idéztem a témában (nem szó szerint, és nem tudom kitől, de elhangzott): Kemény munkával si... (2024.09.12. 09:04) Csak a szöveg
  • stx: Megöregedtek a fiúk... A '80-as, '90-es évekbeli lelkesedés elmúlt. Az új albumon is elvétve talál... (2024.08.26. 19:35) Anagramma
  • tizenkéthúr: Csoda, hogy egy ilyen "bók" után nem zavartál el. :D Nekem is volt egyszer (max. kétszer) fekete h... (2024.08.07. 20:22) Norah Jones
  • tizenkéthúr: Stockholm. (2024.07.02. 17:34) Idei nyaralásunkról...

2022.12.10. 15:49 Krap

Cím nélküli albumok (1.), Paradise Lost

Paradise Lost (2005.)

     Alig másfél éve lengettem be, hogy elkezdek egy ilyen (mini?) sorozatot, és máris itt vagyok. Lássuk először az ötletadó CD-t! (Igen, azt, ugyanis tavalyig lemezen meg sem jelent.)
     Sokadszor is leírom, hogy azon túl, hogy önmagában is tökéletes az ötös neve (Elveszett paradicsom), a zenéjükhöz is hibátlanul passzol. Ez a zenekar tizedik albuma - jelenleg tizenhatnál tartanak -, 55 perc, 12 dal, felépítésében semmi rendkívüli nincs.
Noha zenéjük azonnal felismerhető, munkásságuk során nagy változásokon ment keresztül, vagy mondhatjuk, hogy a mai napig folyamatosan változik, korszakokra oszlik. Kezdtek hörgős metállal, majd megteremtették (?) a goth metalt, elmentek dark rockba/popba, visszakanyarodtak metálba, hogy aztán a mai napig keressék az egyensúlyt a (számomra már olykor túl) kemény, hörgősebb zúzás és a dallamosabb, lágyabb metál világ között. 2005-ben éppen a leglágyabb, szintivel dúsított korszakuk (One Second, Host, Believe In Nothing, Symbol Of Life albumok) után voltak. A cím-nem-adás valószínűleg annak szólt, hogy visszatértek a keményebb, gitárcentrikus stílushoz. Tették ezt egy fejlődés lépéseként, nem pedig a múltbéli dolgaik újbóli elővételével.
Tiszta ének, egyszerű dal struktúra, a lesújtott, szomorú de a szépre szomjazó ember lelkét tükröző dallamok, egyszerű, de szép szólók jellemzik. Semmi sallang, cicoma, időhúzás, stúdiós ügyeskedés. Jó zene, nagyon tetszik. Új motyót raktam össze/szereztem be, ez az egyik első CD, amit hallgatok rajta, így a gyönyörűen telt basszushangzást is ki kell emelnem.
A Grey a legnagyobb kedvencem erről az albumról, de a mostani hallgatáskor, amikor azt vizsgáltam, mennyire jellemzi a kiadvány a zenekar teljes munkásságát, azt vettem észre, hogy az All You Leave Behind-dal, egyetlen dallal meg lehet mutatni, miről szól a Paradise Lost. A végén még a lábdob is elszabadul - ez mondjuk nem jellemző az alapból lassú dolgokkal operáló csapatra. Összességében tehát, igen - noha nem ez a legjobb lemezük - mondhatjuk, hogy ez egy "klasszikus" Paradise Lost alkotás, ha nem is "A" Paradise Lost album, de egy olyan, amely a legnagyobb metszetét alkotja a különböző korszakoknak, amelyeken a zenekar átment - a nagy szó az, hogy beleértve ezekbe a 2005. után megjelent zenéiket is.

8/10 pontos album és arra is adok kb. 8/10 pontot, hogy mennyire indokolt, hogy nincs címe.

Mondjuk, a borítót a mai napig nem fejtettem meg.

paradiselost2005.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: lemezismertető Paradise Lost


A bejegyzés trackback címe:

https://krap.blog.hu/api/trackback/id/tr3817999064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása