Szerintem említettem már ezt a walesi csapatot itt évekkel ezelőtt. Jelzem, még mindig kellemesen elvont, nekem tetsző zenét játszanak.
/The Joy Formidable: Interval/
Szerintem említettem már ezt a walesi csapatot itt évekkel ezelőtt. Jelzem, még mindig kellemesen elvont, nekem tetsző zenét játszanak.
/The Joy Formidable: Interval/
... a nagy didikkel: egy fiktív festmény (festője a kitalált van Clomp), amelyből készítettek párat a Halló, halló! című sorozat forgatásához. Állítólag csak egyetlen példány maradt meg ezek közül, melyet egy aukción egy szabadszemel is látható összegért, 15.000 fontért árvereztek el néhány éve. Így kell kultikus műtárgyat készíteni. :)
A kötetet alkotó négy kisregényről a véleményem:
Mr. Harrigan telefonja: Jól fel van építve, kellően érdekes és izgalmas, de a „csattanó”, a sztori utolsó része gyengécske.
Chuck élete: Nagyon tetszett. Az első fejezet folytathatatlanul (de szép szó) ér véget, de egy ügyes írói trükk megoldja a kérdést. Semmi horror, gonosz vagy túlvilági nincs benne, akad viszont lelkiség, filozófia. Jó a hangulata, érdekes az egész téma megközelítése, a felépítése pedig kifejezetten ötletes.
Minél véresebb: A kívülálló folytatása, második, rövid része, ha úgy tetszik. Egynek elmegy, jó kis írás.
A patkány megítélésével bajban vagyok. Kerek, egyszerű a történet, csavar sincs benne. Hogy megtörtént-e az esemény a patkánnyal, azt gyakorlatilag az olvasó fantáziájára bízza a szerző. Nem eredeti, nem is nagy ötlet, egyszerű rutin-írásnak tartom