Mialatt olvasgattam itt-ott a tegnap említett 100 magyar lemezes könyvről, tudomást szereztem az 1001 lemez amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kiadványról is. Hirtelen megragadta a képzeletemet - ezt hamarabb beszerezném, mint a másikat -, de inkább csak az érdekelne, hogy mennyit hallottam, mennyiről hallottam az 1001 közül. A végighallgatás csak azoknak tűnhet jó ötletnek, akik túl nyitottak és/vagy nem tudják, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy nekünk nem tetsző zenéket hallgassunk - vagy esetleg nincsenek túl a kétezer hallott albumon. Kevés dologra vágyom kevésbé, mint 60-as évekbeli Bee Gees nyávogást vagy mondjuk Beatlest hallgatni - olvashatjátok, utóbbi zenekarral mekkorát és mióta küzdök -, hogy csak az általam ismert kerülendők közül említsek kettőt. Persze, én egy rigolyás öreg trotty vagyok. :)
Aztán - "Isten áldja az internetet!" - olvastam a https://1001albumsgenerator.com/ oldalról, amely (hétköz)naponta kiválaszt egy albumot a könyvben szereplő 1001 közül, és felajánlja hallgatásra, véleményezésre. Na, ez rendesen hatott a kíváncsiságomra. Ha lehet úgy csinálni, hogy csak hetente vagy havonta hallgatok meg egyet közülük, akkor élni fogok a lehetőséggel. Ha nem, akkor hetente/havonta új néven újrakezdem a kihívást - milyen leleményes a mi népünk. :) Nyilván nem jutok el 1001-ig, de amíg meg nem unom (a felhozatal miatt), addig szívesen ismerkedem új zenékkel, illetve írok pár gondolatot olyan albumokról, melyeket a generátor nélkül is ismertem már.
Az első delikvenst szombaton rá is küldtem a hi-fi-re.

Az mekkora vicc, hogy a könyv borítóján Sid szerepel egy szólógitárral, aki életében legfeljebb néhány számban játszott egyetlen albumon, ott is basszusgitáron, és arról is erősen megoszlanak a vélemények, hogy basszusgitározni milyen szinten tudott, ha egyáltalán!