HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

  • Krap: A "Népsport" honlapján, a hivatalos, meccs utáni nyilatkozatban mondta. Annyi változás történt azó... (2025.11.14. 10:39) Duma. Mészöly Géza nagy igazsága
  • tizenkéthúr: Nekem nagy élmény volt ez a beszélgetés, ajánlom mindenkinek! (Kis túlzással mondhatom, hogy megvá... (2025.07.04. 12:31) The Beatles albumok (6.) - fehér, első rész
  • tizenkéthúr: Real Margit :))) A néző(tér)i részvétel is tetszik. (2025.04.22. 20:17) Emlékszünk
  • tizenkéthúr: Óriási!! Én azt hittem, hogy ilyen szövegeket (mint például az első), csak egyszer lehet elsütni,... (2025.03.24. 13:55) Majdnem
  • Krap: Minden pénteken írok egy újabb részről. (2025.01.27. 13:43) „Új” Twin Peaks – 1. rész

2025.12.03. 08:02 Krap

Lemezkritika (69.) - egy az 1001-ből (1.), X: Wild Gift

X: Wild Gift (1980.)

x-wildgift.jpg     Ezt dobta elsőként a tegnap említett generátor. Örültem, hogy nem ismerem a zenekart, soha nem hallottam róluk, így az albumot sem, így nem zavart, hogy egyből láttam a nevüket és a borítót, az viszont igen, hogy az évszámot is.
     Jó kis - erősen a Ramones-ban gyökerező - női énekes punk zene fogadja a hallgatót az első két dallal, de aztán a harmadik annyira eltávolodik ettől, hogy csak lestem. A hölgy mellé megjön a férfi énekes - marad is későbbre - és egy sanzon? reggae?? beütésekkel megáldott/átkozott tingli-tangli szenvedést kapunk. Igen, annyira nehéz leírni, mint elképzelni. Nem tesz jót a lemeznek, de ez csak pillanatnyi kisiklás.
A folytatásban aztán eltűnik a Ramones és marad a nyers, egyszerű, de eredeti földhözragadt rockzene. Szeretem az ilyesmit. Nincsenek nagy megfejtések, sem különösen emlékezetes dalok, de az attitűd simán 10 pontos.
A nő hangja, stílusa a The B-52s (egyik?) énekesnőjének érdekes (pimasz?) hangképzését juttatja eszembe, a férfié pedig nagyon illik mellé - teljesen egyenrangúak és sokat tesznek hozzá a végig lendületes zenéhez.
Annak ellenére változatos az anyag (van kb. két, a '60-as éveket idéző rock 'n' roll szám is), hogy a dalok zöme rövid, 2(!!)-3-4 perc alatti, 33 perc alatt lemegy a 13 darab, a hangszerelés és a cicomázatlan hangzás viszont homogenitást adnak az egésznek.
     Kifejezetten tetszett ez az album, kellemes meglepetés volt egy nagyon jó kis zenekartól, nagy örömmel hallgattam. Nem tömeg zene, de örülök, hogy egészen napjainkig alkottak, volt tehát közönéskük. Az utolsó, 2024-es albumuk is legalább ennyire jó, mint ez, a karrierjükben a második. Az attitűd és az eredetiség fontos dolgok.

8/10 pont

/Független, ellenkező nemű, az enyémtől nagyban eltérő zenei ízlésű kritikusunk gyakori fejcsóválás mellett fülelte - szintén életében először - a zenét, mely "nagyon a '70-es évek elején" készülhetett szerinte. "Annyira nem jó, hogy nagyon, nem az én stílusom és az énekesek sem jöttek be annyira" -foglalta össze röviden a hallottakat és 4/10 pontra értékelte az albumot./

Ne nekünk, hanem a fületeknek higgyetek! Ha csak 2 perc 17 másodperc esélyt adsz a csapatnak, akkor az a Some Other Time legyen 19:29-től:

Szólj hozzá!

Címkék: punk rock lemezismertető


A bejegyzés trackback címe:

https://krap.blog.hu/api/trackback/id/tr9519003781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása