'Dark Night Of My Soul'

Erre jó volt a sok-sok napon át tartó kánikula - a 26 fokot kifejezetten hűvösnek érzi az ember utána.

Meghallgattam a The Fat Of The Land albumot komoly motyón, rendes hangerővel. A Smack My Bitch Up-on rendesen ledöbbentem, mennyire kemény. A mélyei (is) kegyetlenül el vannak találva.

     Estem egy óriásit kerékpárral. Szinte hihetetlenül nagy szerencsém van, hogy néhány horzsolással és tüskével megúsztam. Jól vagyok tehát, ennek fényében olvassatok tovább!
     Tökéletes aszfalt, jónak mondható fényviszonyok, hegyi lejtő. A kanyar előtt 62,6 km/órát mért az órám, szerintem olyan 50 körül észleltem, hogy gond van, és nem hinném, hogy 30-40 alá sikerült lassulnom a becsapódásig.
Sokadszor döbbenek az emberi agyon. Kb. 3-4 másodperc lehetett az egész, és a repülést leszámítva minden tiszta, még a gondolataimra is emlékszem.
Mikor éreztem, hogy baj lehet, húztam az első és a hátsó féket, vigyázva, hogy a hátsó meg ne csússzon, az első át ne dobjon, és tapostam a jobb pedált lefelé (balos kanyar volt). Amikor láttam, hogy nem veszem be a kanyart, nem azt választottam, hogy túlságosan bedőlök és úgy esem az aszfalton, hogy kicsúszik alólam a bicaj, hanem azt, hogy lezúgom az útról az adott sebességgel, érintő irányban.
Amikor megcsúszott a hátsó, tudtam, hogy menthetetlen a helyzet. Az a pillanat borzasztó volt, mikor a(z első) bokorba belerohantam, és fogalmam sem volt, mi lyen lesz, mi jön utána. A következő egy nagy ütés, fekvés és a "jajj, ne, már megint!" érzés - kísértetiesen ugyanazt éreztem, mint a kulcscsont töréses esés alkalmával: tompa fájdalom, bizonytalanság. Ezzel együtt jött a pánik (beütöttem a fejem), hogy ha betört a koponyám, baja van az agyamnak/csigolyámnak, akkor sanszos, hogy ott halok meg a Bükk közepén, mert nem találnak rám 10-20 percen belül, az fix. Ez az érzés szerintem nagyon sokáig bennem marad majd, mert nagyon megdöbbentő volt.
Egyből felálltam, nem éreztem nagy fájdalmat, ez jó jel.
Aztán sorban a gondolatok: megütöttem a fejem (pánik), nem fáj, de valószínűleg akkor sem fájna, ha lék lenne rajta vagy a fele leszakadt, mert kis sokkot/adrenalin löketet tuti kaptam, viszont nem vérzik és kitapogatva épnek tűnik...
     Irgalmatlanul nagy mákom volt, hogy nem volt korlát, nem kaptam el egy fát, és hogy egy nagyon vastag bozótos, aljnövényzetes részre estem. Ha ezek közül bármi más, most nem hiszem, hogy most gépelnék. A bicajt alig bírtam kiszedni, annyira mély volt a növényzet.
Azt a kb. 10 másodpercet sem kívánom senkinek, ahogyan végigmentem a csontjaimon, hogy mi törhetett el.
Szerencsére semmim, de az összes hirtelen fellépő fájdalomnál nem tudtam egy pillanatig, hogy tüske, horzsolás vagy törés miatt érzem. A hátsó (!!?) keréknek vége lett, de "csak" akkora 8-as lett benne, hogy a villáig lengett két helyen is, így lassan, de tudtam vele közlekedni.
Jellemző, hogy a tüskéket az arcomban csak kb. 15 perc múlva vettem észre és szedtem ki, egy faluval odébb az esettől, a fülemben lévőt (!) pedig csak este, otthon.
Agyrázkódásom sincs - ha van is, nagyon enyhe -, mert nem fáj a fejem, csak érzem, hol ütöttem meg, úgyhogy marad a tanulság: még ennél is okosabban, SOHA nem szabad a koncentrációnak egy pillanatra sem kihagynia! A kerékpár veszélyes üzem.
Ismert úton voltam, sokszor jártam ott, sok hasonló kanyart vettem be előtte perceken át, az égvilágon senkit és semmit nem okolhatok, csak magamat - egy pillanatnyi kihagyás elég volt, hogy baj legyen...
A bal karomon a hajlat olyan, mintha törzsi tetoválást húztam volna rá, a jobb alkarom pedig konkrétan, mint ha fel akartam volna vágni az ereimet, a bal vádlim végig hosszanti csíkos. (A képek egy nap elteltével készültek. Élénk vörösben, szivárgó vérrel még hatásosabban néztek ki.) Kibírom, és örülök, hogy élek!!!

Győrött, iskolába menet nem tudtuk, sírjunk vagy röhögjünk, amikor döglött hattyút láttunk a gyalogoshíd alatt a folyóparton. Valószínűleg éjjel nekirepült a híd pillérének vagy kábeleinek, ez lett a veszte. Vicces halál, de halál.
Hír, hogy kis városomban (nem Győr, annál azért nagyobb) az egyik csónakázótó üzemeltetője belefáradt, hogy hiába pótolja újra és újra az ellopott (!) fehér és fekete hattyúkat, az állomány egyre csak csökken.
Jó lenne, ha csak azon kellene filozofálnunk az eset kapcsán, hogy kell-e egy városba látványosságnak olyan madár, melyet mesterségesen megfosztottak a repülés képességétől, de esetünkben példányonként kb. 9 kg szárnyas húsról van szó.
Itt tartunk.

... helyi idő szerint éppen ekkor, reggel 8:15-kor.

Lehet már kapni egy olyan gépet
Amitől az ember sosem téved
Meg van már a boltban olyan gép
Amitől az ember olyat lép
Hogy egy lépésben mattot ad
És még kukoricát is pattogat
Egy másik gép meg tudja azt
Hogy mindent rögtön megragaszt

Meg olyan gép is jött a boltba
Amelyik azt a tojást tojja
Amiből egy kis gép kikel
És szól, mikor neki is tojni kell
És akkor születik majd egy olyan gép
Ami csak áll, és sosem rohad szét
Mert akkora nagy rá a garancia
Hogy neki csak egyben kell maradnia

Van olyan gép, ami téged gyilkol
És van olyan, amelyik helyetted
Van, ami hangos, és van, ami néma
De ők semmiről se tehetnek

Olyan gépet is vehetsz most már
Ami szeret téged és neked szolgál
Meg van olyan, ami egy másik világ
A fejedre teszed, és már mehetsz is át
Meg van olyan gép, amit lenyelhetsz
És az erő azonnal veled lesz
Sőt van gép, ami a szív helyett
Dobog és bírja az ihletet

De nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket romboló gondolatnál
Nincs olyan gép, ami gyorsabban jár
A gépeket pusztító mozdulatnál

/Sziámi: Nincs olyan gép - részletek/

Tori Amos Depeche Mode-ot játszik, hátborzongatóan ráérezve a lényegre.

23 éves, kolumbiai. A tengerszint felett 2820 méteren fekvő városban született. Szegény volt a család, de tudtak Neki venni egy használt, 18 kg-os (?) mountain bike-ot, azzal járt a 16 km-re lévő iskolába (és vissza :), az otthona előtti hosszú, 8%-os emelkedővel) - buszra nem volt pénz.
Később versenyezni sem volt pénze, ezért az apja azt kérte, hogy hadd indulhasson, a nevezési díjat majd megadják a nyereményéből! Engedték.
Az idei, 100. Tour De France-on indult először. 6,89kg-os kerékpárral összetett második lett, és egyedüliként két trikót is nyert. Övé lett a pöttyös (hegyi összetett győztese) és a fehér (a legjobb 25 év alatti versenyző).
Élmény volt nézni, amit (a hegyeken) leművelt.

Rádiózom. Egy P!nk dal szól. Ismerem, mert kb. 4-szer hallottam az albumot. Fel sem tűnne.
Ott figyeltem fel, az ütötte meg a fülemet, amikor eléggé hangsúlyos helyen egy szó(tag) kimaradt a dalból.
Nem kisípolták, egyszerűen kivágták az éneksávból.
Egy magyar adón egy angol szót!
A "sz@r napom van"-ból a shit-et.
Csak lestem!!! Itt tartunk. Művészi szabadság?? Ha nem tetszik a dal, ne játssza a rádió, de hogy állam bácsi belepofázik, hogy mi és HOGYAN kerülhet adásba...
Ha az előadó ehhez hozzájárul, az is beszédes, ha viszont nem, akkor rendesen játszik a Nagy Testvér szindróma, és egy pert megérne az előadó managementje kontra egypárti médiatörvény.
Hogy a szám címe Blow Me (One Last Kiss), az nem zavarja a cenzorokat? Vagy, mivel nálunk nem használják az RDS-t az adók, ez nem kerül képbe? Pedig benne van a refréneben is.
"Tiszta szégyen, Mónika!"
(A bejegyzés címében az adott szót kb. "nagy királyság"nak lehetne fordítani.)
Közel 40 millióan azért itt is meghallgatták az eredetit:
https://www.youtube.com/watch?v=3jNlIGDRkvQ

A The Smashing Pumpkins Depeche Mode-ot játszik.

Szerencsés helyen fekszik kis városom. Az egyik irányban hegyek, a másikban bányatavak "veszik körbe".

Egy haver csapat feltekert a Király hegyre, amely tövéig legutóbb kerékpároztunk külföldön. A Magas Tátrára egészen jó kilátásuk nyílt (nyílott?).

Meglepő, hogy eddig alig pakoltam ide feldolgozásokat!
Azért egyet bepótolok, melyről csak írtam eddig:

http://krap.blog.hu/2007/11/11/korn_the_cure_unpugged

A Korn gyúrt egyik dalába (mixelte) egy The Cure dalt. Szerintem nagyon ott van a hangulat. (Persze, a The Cure óriási kedvencem, úgyhogy elfogult vagyok.)
Itt együtt akusztikázik a két zenekar:

Szeretem, ha egy dalt feldolgoznak. Na, nem akkor, ha a hírnév, siker hajszolása miatt, hanem, amikor belső indíttatásból.
Ha az előadó megcsípi az eredeti hangulatát és csak annyit változtat, hogy beleteszi a saját stílusát, egyéniségét, mondanivalóját, na az az igazi. A tegnapi dal szerintem ilyen volt.
Ki nem állhatom a (Hammond) orgona hangját rock zenében, de a 30Y királyul megidézte a 70-es (60-as?) éveket a tegnapi dalban, amikor az eredeti született.
Meglepő, hogy eddig alig pakoltam ide feldolgozásokat.

- Ági, házibuli Nálad?
- Lóf...t!
- Ha jó leszel, Téged is meghívunk!

Majd folytatta az illuminált csapat a rollerezést (!) a villamoson. :)

(Zene)történelem!! Elhangzanak benne mély (a rendszerekről, 33:33-nál a sóhaj, és utána a keserűség, majd 34:08-nál ugyanarról már humorizál) és vicces mondatok ("nem kaptak szikrát", "kaptunk egy ilyen flúgot", "újítsunk a zenekaron, mert mindig dübörgünk") is. A már említett Galacsról kerestem koncert felvételeket, aztán itt ragadtam:

Mivel "az első akadályon sikeresen túljutottam" a tegnap leírt módon, és szeretem az érdekes, mókás helyzeteket, elmentem a cég "próbanapjára", melyre "baráti üdvözlettel" írásban is meghívtak/lehetőséget adtak.
A megbeszélt időpont előtt 15 perccel hívtak, hogy számíthatnak-e a megjelenésemre. Mondtam, hogy ha én mondok valamit, akkor az úgy van, ott leszek.
Beállítok 45-re, amikorra kellett. A titkárnő fogadott, betessékelt abba a helyiségbe, ahol előző nap egy órán át vártam, mondván "addig várjon itt!". Kérdeztem, meddig? "Háromnegyedre hívtuk, még nincs annyi." "Annyi MÁR nincs, ugyanis 46 van!" Erre (kapaszkodtok?): "nálam még nincs 46!"
Vártam 15 percet, egyedül egy sufniban, majd kimentem, hogy "Esetleg valami hír?".
"A főnökasszony tárgyal."
Elkértem az előző nap kitöltött adatlapomat, nagy fölényesen ideadta, majd elköszöntem, szintén fölényesen elbúcsúzott.
Egy titkárnő!!!
Nem mondom, hogy a Ranger Hungary (semmi köze a gépjárműves céghez!) valamennyi irodája ilyen, de amelyikben én jártam, abban az etikettet, tiszteletet hírből sem ismerő a légkör, élen a tufa titkárnővel.
Kerülendő!

... hogy elmentem egy állásinterjúra. Rettenet komolytalan volt, messze a leggyengébb azok közül, melyeken eddig részt vettem.
Egy órán át várakoztattak (!!!) ("vezetőségi értekezlet van"), majd elnézést nem kérve egy kipakolt mellű kosztümös smink-cicmic elhadarta, hogy milyen értékesítésről van szó (a hirdetésben persze nem ez állt). Kb. három perc volt az egész, SEMMI személyemet érintő.
A legnevetségesebb (noha nem vagyok anyagias) az volt, amikor várta, hogy az "akinek annyi elég, az napi 5.000Ft-ot kereshet ennyi és ennyi munkával" mondata hasson.
Hatott. "Napi 5000Ft az havi bruttó 100.000, ami köszönő viszonyban sincs a "kiemelt bérezéssel", melyet a hirdetésben említettek."
     Nem irigylem azokat, akik rá vannak szorulva, hogy mielőbb munkát találjanak (az ország ezen részében), mert sok ilyen cég lehet (mindenki csak eladni akar), ahol szemrebbenés nélkül elvárják, hogy eladja magát az ember, mégpedig szinte ingyen és dalolva.
"Prostituált ez a város" (is) - https://www.youtube.com/watch?v=M-NMRv6LA4U

"Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és a holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.
Érdekes szám ez, mert különös véletlen folytán nagyjából százmilliárd a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagainak száma is. Így hát ahány ember csak élt, a világmindenségben s Tejútrendszerben mindnek ragyog egy-egy csillaga.
E csillagok mindegyike nap, s nem egy közülük fényesebben, dicsőbben tündököl, mint az a szomszédos kis csillag, amit mi Napnak nevezünk. És bolygója is soknak, talán mindegyiknek van közülük. Szinte biztos tehát, hogy az égen az emberfaj minden egyes tagjának, még a legelső majomembereknek is jut egy-egy saját - világnyi nagyságú - menny vagy pokol.
Hogy e lehetséges mennyek vagy poklok közül hányat és milyen lények népesítenek be, még csak nem is sejtjük; még a legközelebbi is milliószor távolabb van, mint a Mars vagy a Vénusz...

... De el ne felejtsük: ez kitalált történet. Az igazság, mint mindig, sokkal furcsább lesz."
/Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick előszava a 2001. Űrodisszeiahoz/

A leginkább pénzmosodaként funkcionáló Diósgyőr focicsapatának "tulajdonosa" lépett egy merészet és Kovács "ne sírj!" Zoltánt, volt újpesti focistát majd sportigazgatót tette meg a miskolci csapat sportigazgatójának.
A legutóbb elért bajoki 10. helyet nehéz lenne a pályán alulmúlni, de ha Kovács "szakértőnek" is a pénzt adó emberhez hasonló a "humora", akkor amint lehet megteszi Lipcseit vezetőedzőnek.
Persze, a szurkolók és a jóérzésű városlakók arcul köpésének is van határa. Van, aki hangot is adott ennek a stadion oldalán:

A képek forrása: boon.hu

Korzikán indult az idei (századik!!) Tour De France. Már az is gyönyörű volt, de ott már jártam, ezért csak az emlékeket ébresztette. A tegnapi befutó helyszíne már északon volt, egy olyan környéken, hogy...

     Úgy ébredtem, hogy legszívesebben be sem kapcsolnám a telefont. Délig így is tettem. SEMMI kedvem nem volt emberekkel beszélni.
Nem szeretem a névnapomat. Egészen jól leszoktattam mindenkit arról, hogy foglalkozzanak ilyenkor velem. Így ha csörög a telefon, az is zavar, viszont tudat alatt az is, ha csendes lenne egész nap. Jól nem tud alakulni az a nap.
Gondoltam, elébe megyek a hangulatom ingadozásának, és megvettem az éppen aznap (!!) megjelent Auróra CD-t (Metal Hammer melléklet, 990Ft), mondván, ha valami feldob, akkor az csak ez lehet. Nagyon régen nem hallgattam Aurórát.
     Első szám. Hümmögök, hogy szépen belassultak, de legalább az ÉRZÉS ott van, legalább a szövegben és a szólóban, és hogy Vigi hangját még mindig nem sikerül tökéletesre belőni stúdióban. Ráadásul Galacs (ÓRIÁSI fazon!!! Csak most eszméltem rá, hogy karakter:)fejlődésemhez mennyire hozzájárult, hiszen Ő aztán nem adott divatra, kinézetre, csak tette, amit a szíve diktál. Míg élek előttem lesz a mackós mozgása) sincs már a bandában...
     Aztán második szám. Stílusidegen kezdés, majd végigbólogattam. Egyből felébresztette bennem az Auróra koncerteken pogózó tinit.
Ráaadásul a refrén TÖKÉLETESEN az aznapi hangulatomról szól:
"Nincs térerő,
Ne hívjon senki, nincs mit modanom"
Innen kezdve (hogy először SZÍVEN csaptak egy dallammal) megvett az album kilóra. A gyorsabb számok tetszenek - de nagyon - (kivéve a címadót), de a többivel sincs bajom.
Egy héttel később azon kaptam magam, amit szintén nem csináltam évek óta: elalvás előtt ezt a lemezt hallgattam fülhallgatóval a sötétben.
Közben mosolygok és BOLDOG VAGYOK!!!
Csupán attól, hogy Vigi gitározását hallgatom. Sallangmentes, őszinte, direkt - teljesen az én világom, stílusom, ízlésem.
A trombita annyira későn (5. dal) bukkan fel, hogy addigra már el is felejtettem, hogy lesz, így azonnal hatott az is. A dobok is rendesen meg vannak ütve, ez is feltűnt a fülesben.

Jó, hogy előjöttek az emlékek. Belegondoltam, hogy mi lett velem az Auroraval való első találkozásom (kb. 1988-'90) óta. Az Ifiház lépcsőjén Vigiékkel söröző tini én tetszik a mai eszemnek is, és szerintem az akkori énem is ilyesmi jövőt tervezett magamnak.

Az emberek alapjaikban nem változnak.
Köszi, Vigi, hogy Te és a zenéd sem!

Úgy is mondhatnám, hogy az Auróra számomra az egyenesség, az utca hírmondója (1:56-nál az az arc és az a mozdulat!!! :)):