'Dark Night Of My Soul'

Adventures with extraordinary fans of an ordinary team
Adrian Chiles brit. TV és rádió műsorokat vezet. Ez az első könyve. Nem mellesleg megszállott West Bromwich Albion szurkoló. Erről szól a könyve.
A "történet" a 2004-'05-ös szezon legvégén, a nem kis szerencsével elért bentmaradással kezdődik, és meccsről-meccsre követi a 2005 őszén kezdődő évadot a csapat meccsein és sokkal inkább a csapat szurkolóin keresztül. A bibliából ferdített cím (Nem tudjuk, mit cselekszünk) és az alcím (Kalandok egy átlagos csapat rendkívüli szurkolóival) sokat elmondanak a könyvről.
A fejezetek egy-egy, a szerzőhöz hasonlóan (sőt!) fanatikus meccsrejáró hátterét, fura, nehezen magyarázható klubhűségét, kitartását mutatják meg. Szó sincs balhékról, mérkőzések elemzéseiről, játékosokról is alig, a szerző a zömmel idős törzsszurkolókra fókuszál, azokra, akik hosszú évtizedek óta kitartanak egy nem túl eredményes klub mellett, és kísérik minden körülmények között.
Az egész közeg brit. A fanyar, pesszimista, mégis humoros megközelítés, stílus hatja át az oldalakat. Egy-egy humoros hasonlat, a szinte állandó önirónia segít megérteni a megérthetetlent, a ragaszkodást a klubhoz, mely leginkább csak keserűséget ad cserébe a rajongásért. Adrian sokszor hívott magával "idegeneket", "külsősöket" is a meccsekre, hogy nézze, ők mit látnak, hogyan reagálnak a stadionban tapasztaltakra. Az egyik ilyen, a pszichológus-nőcis rész a kedvencem, ahol Adrian szinte megnyugvással veszi tudomásul, hogy nem "normális".
     Aki (mint pl. én annak idején) mondjuk hagyta már ki barátja esküvőjét idegenbeli edzőmeccs kedvéért (azóta sem voltam ilyesmin, és a hölgy azóta sem szól hozzám :), aki ugrott már önfeledten idegenek karjaiba egy gólnál, az tudja, miről szól a könyv. Néhány nap alatt elolvastam, pedig eléggé vaskos. Az angolja remek, a szókincse nem rémísztő, úgyhogy számomra ideális, kellemes szórakozás és nyelvgyakorlás volt.
Gera abban az idényben is a West Brom-ban játszott, fel is bukkan a neve néhányszor.