Most kell fordítani rajta egyet
Most fogok ordítani helyetted, (b+)
Te mire vitted?
Te rajtam kéred számon, ami neked sem sikerülhet
(b+), (b+), most fogok ordítani egyet
A nevedet (b+), felekezet szintúgy
A hegyedet, a terveidet, a szerepedet,
sőt, még a szeretetet, azt is (b+), felejtsd el!
Most kell rajta fordítani egyet
Nem igaz, hogy nem érzed.
Most van mindörökké, ez most a valóság, (b+)
A helyet, a többieket, azt az időt nem te választod meg
Most kell, hogy létrejöjjön, most kell, hogy létrejöjjön
Valami belőled
Rakd körbe gyertyákkal, meditálj rajta egyet
Számtalanszor számtalan lehetőség van előtted
(b+),(b+), Azt az egyet, ami te vagy, amiben biztos vagy,
Azt kell megkeresned
Rimánkodni, fenyegetni, és b@szogatni és udvarolni neki,
Megszemélyesíteni, méhébe ültetni, levetkőztetni, sz@rrá meditálni
Amíg nem fordul valamerre egyet
Most kell fordítani rajta egyet
Most fogok ordítani helyetted
/Kaukázus: Bazmeg/
(A szövegben a (b+) jelek a címet jelölik.)
Alapból már a címe sem tetszik, de már első hallásra éreztem, hogy "a költő nem öncélúan használja a trágár kifejezéseket" :). De tényleg.
Amikor meséltem Janónak, a fenti dal szerzőjének annak idején, hogy egy nepáli út előtt/miatt mondtam fel, elismeréssel szólt a döntésről.
Nem tehettem meg, hogy most rám is igaz legyen ez a dal, és miattam ordítson, káromkodjon :), hogy/amiért egy lélekromboló és jogtipró helyről nem lépek le.
Janó: az emberek hatnak egymásra. És ha rám hallgatsz, ne legyen több káromkodós dalszöveg. Legfeljebb akkor, ha ennyire jó.
