A borító nézhetetlen, viszont mókás és provokatív. Sajnos NAGYON nézhetetlen.:)
Belül még mókásabb - és nézhetetlenebb - a helyzet, ugyanis hősünk 6-szor
ekkora képen, hason pózolva is látható... Nagyon brrr.
Rövid intro, majd egy semmilyen (sem metal, sem rap, sem elektromos) szám,
akkora amerikai ízzel a hangképzésben, hogy majd' kiesik a rágó a szájukból.
Zavaró.
Nagy váltás és a 3. dal egy vérbeli, laza "amerikai modern rock".
Nem szeretem az ilyesmit, de ez nagyon rendben van (Foxtrot Uniform Charlie Kilo).
Egyszerű, jól eltalált laza dal. Bizonyíték, hogy egy-egy dalt simán sokkal
jobbra is lehet csinálni, mint a most futó divatzenék tonnái.
Aztán az 5. szám !! PADLÓ !!! (I'm The Least You Could Do)
Nyit egy - klisés, egyszerű, de gyors és tartalmas - zongora dallammal,
majd elektromos döngölés következik, aztán egy béna dallam prüntyögése szintin,
de már a refrén előtt érezni, hogy ez a dal tud valamit ! Igazán refrén sincs,
csak egy kis őszintécske (moll ?) csavar az egészben. Majd ezek az elemek
térnek vissza és keverednek zseniális összképet adván. Totál primitív az
egész, de pl. ilyen egyszerűen gitározni csak szívből lehet, szerintem.
Sok ilyen zene van, de ez az első brigád, akiknél érzem, hogy nem divatból
tolnak ilyen dalokat. (Elemzem a számot, szerintem a zongora hatott nálam ennyire.)
Hallgatható és remek számok következnek eztán. Nem mondom, hogy mélyek
(összetettnek pláne nagy hiba lenne titulálni őket), de a jó dalaikban
nagyon ott van valami.
Az erőlködést és a pénz szagot sem érzem - ez a mai világban már ritka,
ha "trendi" zenékről beszélünk.
USA tinizene rajongóknak ajánlott (ÍGY is lehet csinálni), a stílustól ódzkodóknak is, mert így igy is lehet csinálni !
Rövid (35 perc), de jó album. Nekem tetszik.

Nem csak TORI AMOS, de DREAM THEATER koncert is lesz Pesten !!!! Yeeeeeee !!!!!!!!!