Ez egy rendkívül érdekes album.
Egy dobos szólóalbuma.
Gondolkodom, de ilyet még nem hallottam ("ilyet még nem ettem":).
Azt könnyebb leírni, milyen nem : nem populáris, nem kommersz, nem szokványos.
Jimmy (amikor drog problémák miatt nem esik ki és nem pótolják dobgéppel)
a The Smashing Pumpkins nevű (kultusz) intézmény dobosa, a többiek által
is elismerten a legjobb zenész a zenekarban.
A Pumpkins annyira sokféle, hogy ennek a zenének az a legnagyobb dicsérete,
hogy egyáltalán nem hasonlít az anyazenekarhoz, legfeljebb minőségben,
igényességben, kompromisszummentességben és kiszámíthatatlanságban.
Még a negyedik (Loki Cat - Piro, Virga itt vagytok ? : ) sem Smashing-es,
hollott Billy Corgan énekel benne.
A dalok fele-fele vokálos illetve instrumentális.
Olyan, mint egy érdekes (fúziós ? (ez mit jelent !)) jazz album, mely még éppen nem jazz,
de a stílus jegyeit viseli (a nekem legkevésbé tetsző Owed To Darryl
bele is csúszik rendesen), próbál hozzá kedvet csinálni.
Ez nálam nem működik, de ez egy nagyon jó a album. Tetszik.
Jimmy úgy dobol, mint az álom (SZERETEM a stílusát), de egyáltalán nem
dobolja szét a nótákat, nem dominál, mégis csodásan jelen van.
Nagyszerű zene, mindenkinek ajánlom.
Rádióbarátok könnyen mellészaladhatnak, de dobos és általában zenész
beállítottságúaknak kötelező !!!
Egy szólóalbum, mely nem klisés, de nem is őrülten komplex;
nem magamutogató, mégis magabiztos és karakteres.
Szinte érzem, amint tágul az érdeklődési köröm. :)
43 és fél perc remek egyéni íz jazz beütésekkel.
És ez csak az első hallgatás volt. Később -érzem - nagyon bele fogom ásni magam.
Hú, de király ! (Közben megfüleltem másodszor is).