az elmúlt években pedig szinte kizárólag angolul. Egyre többet, ahogy örexem.
Így van az olvasással, aki az oktatott irodalmat ki nem állhatta.
Hogy ennek a könyvnek a létezéséről honnan szereztem tudomást, azt a jó ég
(sem?) tudja. Valhogy' csak bekerült a mexerzendők közé, aztán volt, aki
volt olyan kedves és megvette.
Egy amerikai katona csajszi írta a seregben (Irakban) töltött idejéről.
Semmi extra nincs benne és talán ezért tetszett nagyon.
Hemingway, Suzanne Vega - egyszerű dolgokról írnak mesélősen, egyszerűen,
észrevétlenül zseniálisan. Valami ilyesmi ez a könyv is - persze nem
az említettek magasságában.
Amerikainak túl irodalmi, irodalminak nem eléggé választékos,
hétköznapinak unikum.
Éppen annyira választékos, hogy ne zavarja az érthetőséget, nyelvtanilag
nagyon pepec - nyelvészetet (is) tanult a szerző, ha jól rémlik.
Olvasmányos, gördülékeny, nem hazafias, nem (anti)militáns.
Kellemes olvasmány, nem túl hosszú, nem is rövid.
Tetszett, de ezt már mondtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.