Paradise Lost után Magna C.L. koncerten lenni kissé mókás, valljuk meg !
Nem egy súlycsoport. Viszont meglepődtem rendesen a Magnan.
Azt tudtam, hogy sok nő lesz (szerencsére 3-4 volt a mi csapatunkkal is)
és hogy trendi az egész. Az utóbbi miatt nem is akartam különösebben menni,
de a hölgyek rádumáltak.
Jól tették !!! Remek kis koncert és szuper kis éjszaka kerekedett a buliból.
Mert BULI volt, az tény !! Aki ott volt, az azért ment, hogy jól érezze magát
és ropjon egy nagyot.
A zenekar : meglehetősen alap (éppen csak nem fájóan egyszerű) dolgokat
- egyébként jól - ütő dobos, egy szintis, akit én néha alig hallottam, de aki
kellett a hangzás miatt, egy REMEK basszusgitáros (kalap le !), egy Fender Strat-on
játszó gitáros (nem komplikált, de magabiztos, jó), és egy TÖKÉLETES hangú és
kiállású énekes/frontember. Utóbbi nem teljesen józan/tiszta, de nem zavaróan.
A halacska tetkót a jobb alkarján leszámítva verhetetlen a csóka. Az egyik ráadás
alatt le/besétált a "tömegbe" és ott bulizott/énekelt együtt velünk.
Ez nagyon ott volt !
Kíváncsi vagyok, ha még jobban befutnak (mert fognak, az tuti), akkor is
megmaradnak-e egy ennyire szimpatius ZENEKARnak.
Eléggé izom hangerőn szinte tökéletesen szóltak az elejétől a végéig.
Sokkal keményebbek élőben, mint albumon.
Kis klubban lelkes közönség előtt hibátlan koncert volt.