Na, egy újabb nagyon megkedvelt banda - nem sok ilyen van nálam.
Az egész úgy kezdődött, hogy idén egy válogatás CD-n hallottam a megjelenés
előtt az új abumuk címadó számát. Életemben nem hallottam Tőlük semmit,
de az egy remek szám (Silent Waters). Aztán, amikor P. művésznő Finno-ba
ment, kértem, hogy hozzon nekem Amorphis CD-t.
Meg is kaptam a '96-os Elegy albumot (hoppá! Ez magyarul is értelmes!).
Elsőre érdekes volt, de többszöri hallgatásra egészen megkedveltem.
Beszerváltam a Silent Waters-t is - írtam itt róla, majd most hozzájutottam
eredeti minőségben a '99-es Tuonela albumhoz.
Huh. Lelkendezés veszély!!!
Ihletett, tartalmas, halvány népzenei (FINNEK) és keleti ízeket is tartalmazó,
atmoszférikus, remek album. Egy dalt leszámítva nincs gyenge része.
Aki könnyen teheti, hallgassa meg a Divinity c. dalt! FANTASZTIKUS!!!
Húzása, lelke, dallama, hangulata van. Nagyon eltalált ! Ma ilyen lehetek.
A szólója teljesen olyan, amilyen stílusban én is szólóznék, ha tudnék.:)
Ha a dob kissé agyasabban, vagy izmosabban zúzna, akkor fetrengenék.
Így csak lefeküdtem. :)
Hangolhatom vissza a gitárt az Exploited után. Mert a ritmusgitár témáját
követő "szintiszólót" megfejtem a végén, az tuti.

Amorphis: Tuonela : A PERFECT album nothing else.