'Dark Night Of My Soul'

'The spirit is willing the flesh is weak'
/Kreator - Endorama album, 1999./
Ezt az idézetet irattam a banda énekes/gitárosával a Szigeten
néhány éve, dedikáláskor; itt figyel a falamon azóta is.

Aztán rájöttem, ki mondta és - pláne - kinek !

'..and saith unto Peter, What, could ye not watch with me one hour?
Watch and pray that ye enter not into temptation:
the spirit indeed is willing, but the flesh is weak.'

'...and saith unto Peter, Simon, sleepest thou? couldest not thou
watch one hour?
Watch ye and pray, lest ye enter into temptation.
The spirit truly is ready, but the flesh is weak.'

Úgy látszik, jókor kattantam rá a Faithless-re.
Megnéztem egy 12 klipes Greatest Hits-t tőlük.
Tetszett. Egyediek, felismerhetők, de az itt ajnározott :) új albumuk
sokkal kevésbé viseli magán egy elektromos stílus (bár tudnám a nevét!) jegyeit,
mint a 2005. előtti dolgaik.
Remek a tag angolja !!! Hallani, hogy néger, de tökéletesen érthető.
Élmény hallgatni. A DVD-t is - szól, de nagyon.
A Mass Destruction-t füleljétek meg, ha tehetitek ! Akit ez a szám nem
indít be, annak az enyémnél is nagyobb bot-lábai vannak ! (Nagy szó volna ! :)

Kellett nekem beszólnom (kellett !) a Grace-re. A keddi rész kifejezetten
tetszett ismét. Egyszerű, emberi. Arra épít (szerintem), hogy sokan nem
merik/merjük irányítani az életüket, csak sodródnak, holott az igény ott van mindenkiben.
Na, megfejtettem egy sorozatot. :) A zenéje még mindig ötös.
A főszereplő pedig etalon.

Ez egy rendkívül érdekes album.
Egy dobos szólóalbuma.
Gondolkodom, de ilyet még nem hallottam ("ilyet még nem ettem":).
Azt könnyebb leírni, milyen nem : nem populáris, nem kommersz, nem szokványos.
Jimmy (amikor drog problémák miatt nem esik ki és nem pótolják dobgéppel)
a The Smashing Pumpkins nevű (kultusz) intézmény dobosa, a többiek által
is elismerten a legjobb zenész a zenekarban.
A Pumpkins annyira sokféle, hogy ennek a zenének az a legnagyobb dicsérete,
hogy egyáltalán nem hasonlít az anyazenekarhoz, legfeljebb minőségben,
igényességben, kompromisszummentességben és kiszámíthatatlanságban.
Még a negyedik (Loki Cat - Piro, Virga itt vagytok ? : ) sem Smashing-es,
hollott Billy Corgan énekel benne.
A dalok fele-fele vokálos illetve instrumentális.
Olyan, mint egy érdekes (fúziós ? (ez mit jelent !)) jazz album, mely még éppen nem jazz,
de a stílus jegyeit viseli (a nekem legkevésbé tetsző Owed To Darryl
bele is csúszik rendesen), próbál hozzá kedvet csinálni.
Ez nálam nem működik, de ez egy nagyon jó a album. Tetszik.
Jimmy úgy dobol, mint az álom (SZERETEM a stílusát), de egyáltalán nem
dobolja szét a nótákat, nem dominál, mégis csodásan jelen van.
Nagyszerű zene, mindenkinek ajánlom.
Rádióbarátok könnyen mellészaladhatnak, de dobos és általában zenész
beállítottságúaknak kötelező !!!
Egy szólóalbum, mely nem klisés, de nem is őrülten komplex;
nem magamutogató, mégis magabiztos és karakteres.
Szinte érzem, amint tágul az érdeklődési köröm. :)
43 és fél perc remek egyéni íz jazz beütésekkel.
És ez csak az első hallgatás volt. Később -érzem - nagyon bele fogom ásni magam.
Hú, de király ! (Közben megfüleltem másodszor is).

Tavasz !

Tűnődöm egy ideje, hogy miért nézem a Grace klinikát - én, aki sorozatokat szinte soha -de nem bírok rájönni. Az tény, hogy a főszereplő totálisan bejövős (az pláne király, hogy alig-alig mosolyog a sorozatban), a zenéje is remek, holott alig-alig lehet észrevenni, a "narrátor" filózó monológjai is működnek néha, de pl. a két legutóbbi részben már nem sok tartalom volt. Szerintem csak fáradt vagyok estére és jól esik bámulni. Ennyi lehet a megfejtés. És persze a főszereplő versenyző totálisan bejövő típus :