Mennyi jó zenekarunk van ! Az m2 délutánonként ismétli a Pengető adásait.
Tegnap Korai Öröm volt. Szántó "Faszit" egy 'komoly' zenekarban (azért a
jellegzetes mosolya gyakran ott figyelt az arcán), az etalon Telecaster helyett
egy Gibson SG-n (Angus rulez) látni pengetni... Szoknom kellett kicsit.
Aki tud az mindenen tud és minden stílusban hiteles.
A Korai Öröm az én fülem számára abban a gyakorlatilag instrumentális zenei
közegben mozog, melyet rajtuk kívül a Másfél, a Colorstar és pl. a Ritmiklift
jellemez. Nem tudom, ez a stílus Hungaricum-e, azaz van-e máshol hasonló irányzat.
Kellemes lebegős, visszhangos, de ritmusos (helyenként királyul beindulósan
húzós), az érzékeket kissé megbakkantó zene. Nagyon szeretem - ha jól csinálják.
3 ütős volt a TV-s koncerten. A klasszikus dobszerkón (ABSZOLÚT minimál) játszó
tag hozza az alapokat, a másik kettő színezi, kiegészíti, erősíti. A klasszikus
4 végtag függetlenítést jól lehetett látni az egyik szám alatt. Én értem, de
de nem tudom, hogyan lehet megcsinálni (de, igen : nem kevés gyakorlással) és
valahányszor ilyet látok, csak lesek. Elvileg a 2 kéz azért kapcsolatban szokott
lenni egymással, a bal lábbal lábcin nyitogatás sem lehet annyira nagy kunszt,
de mégis... Mindegy. Nem is akarom érteni, mert akkor odalenne a varázsa.
Az elgondolkodtató, hogy a - szerintem - legkeresettebb, és nem véletlenül
legkeresettebb gitárokat (Strat, Tele, Les Paul, SG) az 50-es, 60-as években
"találták fel", azóta csak kisebb fejlesztések, design találmányok vannak.
Már Flying V is volt 1958-ban !
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.