Hosszú szünet után ittam egy korsó Guinness-t. Egyértelműen a legjobb sör, amit valaha kóstoltam - szerencsére az első korty jó régen ért. Valószínűleg a szigeteken (Íro., Britannia) találnék jobbat, de máshol kizártnak tartom.
Meghallgattam az idei Mötley Crüe (ez az együttes név is ott van a szeren!) albumot (Saints Of Los Angeles). Elsőre nem hatott, de aztán igen, ugyanis nagyon érzésből, zsigerből tolják a Rock n'Roll-t. Az énekesük veszett ellenszenves, a hangja sem tetszik, de a dalok lazák, húznak és Tommy Lee dobolását is élmény hallgatni. Zeneileg nem nagy szám az egész. Nikki Sixx könyvéhez jó aláfestés. Egyébként csinált egy CD-t külön a könyvhöz. Azt is szeretném megszerezni.
Az új AC/DC-t is hallottam (Black Ice), tisztességes munka. Remek a keverése, minden hangszer hasít, élmény hallgatni, mert a 2 gitárosnak annyira király és egyéni stílusa van, hogy nagyon. 3 nóta még tetszik is róla. Nem értem az AC/DC jelenséget. Csak 2 vélemény van: van, aki isteníti őket (ezt is megértem) és van, aki szerint unalmasak (ehhez állok közelebb). Az tény (??) hogy alig fejlődnek, de hitelesek és valamit nagyon tudnak. Hogy mi okozza az óriási népszerűségüket, na azt nem tudom.