'Dark Night Of My Soul'

Azt elfelejtettem tegnap írni, hogy Dolores a pösze 'th' hangot
(think, thing, thought stb.) már mintha csak 1 té-vel és
lágyabban ejtené. :) Mit tesz egy kanadai férj !!! :)
A Magyar TV szinkronizálta a Waczak szálló-t (Fawlty Towers) és úgy "vetíti".
Nagy hiba, ezzel meg is ölte. Azért a részt a német vendégekkel ajánlom,
azt sokszor végigröhögtem. A németek utálata és a felesége körömműtéte a
néger dokival és a dagi ápolónővel rengeteg (szerintem) király poént
eredményezett. "Meg kell bocsátanunk. A disznóknak."
"És Polly, az Isten szerelmére, ne említse előttük a háborút !
Isznak valamit a háború előtt ?" :))
"Beszéljünk másról ! Olvastam egy könyvet. Amikor a főhős pilóta
berlin felett..." :)))))))
Talán a szinkron nem vágja haza az összes poént !
Még a Hülye Járások Minisztériumából ismert járás egy verziója is előkerül !
Ádám, Neked a barcelonai pincér miatt ajánlom nagyon a sorozatot ! :))

Mindenki emléxik a The Cranberries Zombie című számára a veszett
idegesítő trillákat/hajlításokat éneklő énekes csajszival ? Nos, Ő Dolores.
Amennyire egyéni (volt) a hangja, legalább annyira zavart is - hiszen a
csapat zeneileg is erős volt, amennyit hozzájuk tett, annyit el is vett.
A hölgy mostanra háromgyermekes anya lett, ez pedig az első szólóalbuma.
Láttam olyan akusztikus Cranb. DVD-t, ahol terhes volt és a koncert végén
mondta, hogy most ennyit tudtak játszani, mert a babára is gondolnia kell.
Intim volt az egész koncert.
Hangja továbbra is jellegzetes, de mostanra eltűntek belőle az említett
rettenet gurgulák, így egy élvezetes hallgatnivalóval állunk szemben.
Vannak hasonlóságok az anyabandával (egy anya anyabandája? :), vannak ír
-naná, majd brazil, vagy olasz! - népzenei hatások, de összességében
eléggé kísérletező, érdekes album ez. Határozottan nem rossz.
Minden szólóalbumnak ilyennek kellene lennie : egyedi, különleges,
a szerzőjét/előadóját kifejezőnek. Persze ehhez tudni kell komponálni,
zenélni. Dolores bizonyított.

Dolores is/was the Cranberries' shocking siren. No, her voice was more
frightening :) so I have to call her a banshee :).
She is a mother of three by now and it is her first solo album.
An album with individual thoughts, music, atmospheric songs.
Her voice, thanks God, is more gentle now.
Not a milestone in history of music but it is a pleasure
to listen to her again.
Oh, and she looks great. Age is on her side.

Meghallgattam/néztem az előző (Piece By Piece) Katie Melua albumot is.
Nem annyira jó, mint a Pictures. Elég minimál zeneileg és, ha az ember
nem kattan rá az adott hangulatra (vagy maga a dal nem erős), akkor
bizony Középszer utca (van ilyen 'skolczon !!!) az eredmény.
A The Cure Just Like Heaven-jének kiherélésére pedig nincs mentsége.
Lehet jól is feldolgozni The Cure-t, de aki kicsit is tud gitározni,
az jobbat alkot(na) ebből a számból. Kár volt hozzányúlnia.
Jajj,a DVD-n is rajta van ! Lexívesebben kiszedném a kezéből
a gitárt, hogy ne maszatoljon, a gitárosnak pedig megmutatnám,
hogy' kell azt a szólót eljátszani. Kóklerek !! :)
A Pictures viszont király album, tehát fejlődőképes a hölgy.
Nem kizárt, hogy atom nagy sztár lesz belőle-megérdemelten.
(Néztem egy Paradise Lost koncert DVD-t is mostanában. KIRÁLYSÁG !)

Megkeresem majd, honnan származik, hol él, mert érdekes brit angolt beszél.
Gördülékeny, mint egy anyanyelvű és a kő brit "akcentus" "proli" verziójának
egy érdekes, lightosabb (elitebb ??), de az irodalmitól távolabbi formáját
tolja; viszont sokkal nyitottabban, szélesebben képez hangokat
(kontinentális "betegség"), mint egy anyanyelvű. Szóval talány.
Tetszik, mert egyéni, brit és könnyen érthető..

Tippem az, hogy külföldi, de gyerekkorától valami brit suliban tanul(t),
vagy brit, aki egy olyan nagyvárosban él, mely környékéről én
még nem hallottam senkit.
Ha ausztrál, dél-afrikai (vagy japán :)), akkor égek egy nagyot.
Gitározni kb. a Szállj el, kismadár szintjén tud a DVD tanúsága szerint,
úgyhogy HAJRÁ SCHMIDT VERA !!!
u.i.: pénteken megláttam az első Smashing Pumpkins plakátot "kis"
városomban. Kezdek hangolódni !!
De nagyon !!!!

Egy válogatás az általam olvasott (és írt :) rockzenei lapok 2007-es számaiból.
Kedvelem, mikor poénosan ír valaki, vagy ha egy zenész
nem sablonokban beszél:
- "kemények, mint a kókuszhéj",
- "nem igazán kedvelem az ügyvédeket. A sajátjaimat is utálom",
- "összességében a zenekar olyan, mint VIII. Henrik. Párját ritkítja!"
- Milyen volt a Berklee? "Óriási. Rengeteg zenefanatikussal jöttem össze,
csak úgy szívtam magamba a tudást. Magabiztosan érkeztem a suliba,
mert elég jól nyomtam Malmsteen szólóit, de hamar rájöttem, hogy szart
sem tudok a zenéről, a harmóniákról, a jazzelméletről. És voltak fickók,
akik elméletből is mindent tudtak. Arczsugorító élmény volt!
De amint elkezdtünk együtt muzsikálni Mike-kal és John-nal,
valahogy időpocséklásnak tűnt az iskola." /John Petrucci-Dream Theater/
-"Hangokból megépítette magának a saját kis világát, miután készen
lett, beköltözött és azóta ki sem dugta onnan a fejét."
- "kb. annyira durva, mint egy nyugdíjas sakk-parti a Balaton-parton"
- "reggelire megeszi a mezőny javát"
- "elmondható előnyként, hogy minden egyes meghallgatás után tud a
korong újat mutatni, mert az előző hallgatásból nem emlékszel semmire."
- "Ha ráztad valaha a kerítést, el tudod képzelni az érces gitárhangot"
- "Fektesd a CD lejátszódba, csavard a hengerőt addig, amíg nem okoz
fizikai fájdalmat, és rád ömlik egy hegynyi zaj! Persze, ha nem
svédül ordibálna a földön kívüli útról visszatért kalandor rémültségét
prezentáló énekes, nem tűnne lelkesítőnek a zakatoló produkció"