Néha kijön a bennem lakó anarchista. Megnézném pl. a máv arczát, ha csak egy napig
az utasok sztrájkolnának, azaz a kutya sem utazna velük, vagy egy napon SENKI nem
venne jegyet. Vagy a becsületesebbje venne, de nem mutatná meg a kallernak.
Nevetségesen magas árakkal operálnak, nem szolgáltatnak semmit, aztán csodálkoznak,
ha veszteségesek. Hogy ne csak provokáljak, a kamionok vasútra pakolásában látnék
fantáziát. Az hozhatna (?) annyit a konyhára, hogy a személyszállítás veszteségét
kitermelje. Persze ehhez felsőbb szinten kellene összefüggésekben gondolkodni.
In Flames hetem van. Szinte csak a 4 meglévő albumukat hallgatom.
Dicsértem az új CD-jüket, most a másik hármat jobbnak tartom.
Mégis a The Chosen Pessimist dalra (2008.) kattantam rá talán leginkább.
Még kottát is írtam (nyugi, csak 6 hangot).
Emlékezetből csak fél hanggal nyúltam mellé (minden egyes hangnál). Úgy logikus lett
volna, így viszont zömmel általam nem használt hangok alkotják és jó pár kereszt is befigyelt.
Olyan, mintha fél hanggal feljebb (!!!) lennének hangolva a gitárok.
Ilyet még nem ettem. Persze, lehet, hogy a billentyűs írta...:)
A 'Come faith I'm dying' sor sokadszorra is hat.
Mennyi jó zenekarunk van ! Az m2 délutánonként ismétli a Pengető adásait.
Tegnap Korai Öröm volt. Szántó "Faszit" egy 'komoly' zenekarban (azért a
jellegzetes mosolya gyakran ott figyelt az arcán), az etalon Telecaster helyett
egy Gibson SG-n (Angus rulez) látni pengetni... Szoknom kellett kicsit.
Aki tud az mindenen tud és minden stílusban hiteles.
A Korai Öröm az én fülem számára abban a gyakorlatilag instrumentális zenei
közegben mozog, melyet rajtuk kívül a Másfél, a Colorstar és pl. a Ritmiklift
jellemez. Nem tudom, ez a stílus Hungaricum-e, azaz van-e máshol hasonló irányzat.
Kellemes lebegős, visszhangos, de ritmusos (helyenként királyul beindulósan
húzós), az érzékeket kissé megbakkantó zene. Nagyon szeretem - ha jól csinálják.
3 ütős volt a TV-s koncerten. A klasszikus dobszerkón (ABSZOLÚT minimál) játszó
tag hozza az alapokat, a másik kettő színezi, kiegészíti, erősíti. A klasszikus
4 végtag függetlenítést jól lehetett látni az egyik szám alatt. Én értem, de
de nem tudom, hogyan lehet megcsinálni (de, igen : nem kevés gyakorlással) és
valahányszor ilyet látok, csak lesek. Elvileg a 2 kéz azért kapcsolatban szokott
lenni egymással, a bal lábbal lábcin nyitogatás sem lehet annyira nagy kunszt,
de mégis... Mindegy. Nem is akarom érteni, mert akkor odalenne a varázsa.
Az elgondolkodtató, hogy a - szerintem - legkeresettebb, és nem véletlenül
legkeresettebb gitárokat (Strat, Tele, Les Paul, SG) az 50-es, 60-as években
"találták fel", azóta csak kisebb fejlesztések, design találmányok vannak.
Már Flying V is volt 1958-ban !
Tegnap hazafelé megálltunk egy kollégánál "egy fröccsre". Úgyhogy nem igazán készültem bejegyzéssel mára.
